Tarján Tamás: Nagy Lajos - Nagy magyar írók (Budapest, 1980)

A baloldali író a húszas években

taltársaságnak. 1930 júniusában írók és értelmisé­giek csoportja vállalt „erkölcsi garanciát” a letar­tóztatott szerkesztőért, kérvényezve szabadlábra helyezését. Kodolányi János, Illyés Gyula, Ka­rinthy Frigyes, Déry Tibor, Gergely Sándor, Jó­zsef Attila, Madzsar József és mások mellett Nagy Lajos neve is szerepel az aláírók között. 1932-ben a Sallai Imre és Fürst Sándor megmentéséért síkra szálló röpiraton is ott találjuk Nagy Lajos aláírá­sát, méghozzá József Attila gyűjtőívén. Nagy Lajost és József Attilát ekkor már hosszú évek óta szoros barátság fűzte össze; Illyés Gyula emlékezése szerint „évszámra reggeltől estig együtt voltak”. József Attila fia lehetett volna Nagy Lajosnak, de a korkülönbséget elfeledtette a két író sok tekintetben rokon világszemlélete és részben hasonló alkata. „Vitatkozó hajlamú ember volt Attila, a vitában leszerelhetetlen” - írja Nagy Lajos; de ezzel a mondattal önmagát is jellemez­hetné. Szenvedélyes igazságkeresők, logikus el­mék, véleményükhöz sokszor már csökönyösen ragaszkodó érvelők voltak mindketten, egymás­nak szellemi rokonai - s a húszas-harmincas évek fordulóján mindketten szoros kapcsolatban állot­tak az illegális kommunista párttal: Nagy Lajos el­sősorban érzelmi kötődéssel, s szerkesztőként, publicistaként, a Lecke című kötet írójaként, Jó­zsef Attila pedig a gyakorlati pártmunkában is. Nagy Lajos sok szeretettel - és némi lelkiisme­­ret-furdalással — gondol vissza József Attilára. Utólag „súlyos hibának” látja, hogy nem ismerte fel idejében fiatal barátjának korszakos költői nagyságát. „Annak emléke is bánt, hogy túlságo-94

Next