Tarján Tamás: Nagy Lajos - Nagy magyar írók (Budapest, 1980)
A baloldali író a húszas években
taltársaságnak. 1930 júniusában írók és értelmiségiek csoportja vállalt „erkölcsi garanciát” a letartóztatott szerkesztőért, kérvényezve szabadlábra helyezését. Kodolányi János, Illyés Gyula, Karinthy Frigyes, Déry Tibor, Gergely Sándor, József Attila, Madzsar József és mások mellett Nagy Lajos neve is szerepel az aláírók között. 1932-ben a Sallai Imre és Fürst Sándor megmentéséért síkra szálló röpiraton is ott találjuk Nagy Lajos aláírását, méghozzá József Attila gyűjtőívén. Nagy Lajost és József Attilát ekkor már hosszú évek óta szoros barátság fűzte össze; Illyés Gyula emlékezése szerint „évszámra reggeltől estig együtt voltak”. József Attila fia lehetett volna Nagy Lajosnak, de a korkülönbséget elfeledtette a két író sok tekintetben rokon világszemlélete és részben hasonló alkata. „Vitatkozó hajlamú ember volt Attila, a vitában leszerelhetetlen” - írja Nagy Lajos; de ezzel a mondattal önmagát is jellemezhetné. Szenvedélyes igazságkeresők, logikus elmék, véleményükhöz sokszor már csökönyösen ragaszkodó érvelők voltak mindketten, egymásnak szellemi rokonai - s a húszas-harmincas évek fordulóján mindketten szoros kapcsolatban állottak az illegális kommunista párttal: Nagy Lajos elsősorban érzelmi kötődéssel, s szerkesztőként, publicistaként, a Lecke című kötet írójaként, József Attila pedig a gyakorlati pártmunkában is. Nagy Lajos sok szeretettel - és némi lelkiismeret-furdalással — gondol vissza József Attilára. Utólag „súlyos hibának” látja, hogy nem ismerte fel idejében fiatal barátjának korszakos költői nagyságát. „Annak emléke is bánt, hogy túlságo-94