Tarján Tamás: Nagy Lajos - Nagy magyar írók (Budapest, 1980)
A baloldali író a húszas években
san fölényeskedtem vele. Gyakran hecceltem” - teszi hozzá. „Attila, te azért vagy szamár, mert azt hiszed, hogy minden úgy van, ahogy te gondolod. Pedig még úgy sincs, ahogy én gondolom.” Különösen verseinek bírálata, játékos csúfolása fájt a költőnek. Nagy Lajos - aki általában sem volt valami jó véleménnyel a költői mesterségről - ilyesfajta bökversekkel bosszantotta József Attilát: „Odakünn lengedez az a jó zefír, Idebenn rossz verset József ír.” A megbántott költő ilyenkor szótlanságot fogadott, s haragja csak napok múlva párolgott el. A viták, összetűzések, ugratások és ádáz sakkcsaták ellenére meleg, baráti volt Nagy Lajos és József Attila viszonya. S nem csupán ők tudták magukat egymás szövetségeseinek: a harmincas évek elején már egymás mellett látták őket a kommunista fiatalok, egyetemisták is. József Attila 1933-ban kirándulásokon tartott szemináriumokat a kommunista diákoknak, s velük együtt került ezért a vádlottak padjára. Az ugyanakkor bíróság elé idézett Széli Jenő visszaemlékezése szerint: „Nem egyszerűen a mi költőnk volt Attila, hanem zászlónk, büszkeségünk. A KIMSZ-hez csatlakozott fiatal értelmiségiek, egyetemisták jó érzékkel kitapintották, hogy az itthon élő kommunista írók közül József Attila és Nagy Lajos kiemelkedő, időtálló értékek, akik Derkovits Gyulával és Dési Huber Istvánnal együtt számunkra a nemzetközi marxista munkásmozgalom hazai frontszakaszának szellemi, művészi nagykorúságát bizonyították.” József Attila csupán pár évvel, a már ötvenedik esztendejét betöltött Nagy Lajos viszont nem-95