Tasnádi-Kubacska András: Nagy magyar természettudósok - Élet és Tudomány Kiskönyvtár 9. (Budapest, 1958)

Petényi Salamon

nem a tehetség, belátás vagy akarat hiányában, hanem azokban a szerencsétlen helyzetekben gyökerezett, ame­lyeknek egyikében Petényi törekvéseit is bemutattam.” És itt talán be is fejezhetjük életrajzunknak azt a részét, ami a magyar madártan megírására és szerencsét­len sorsára vonatkozik. Nagy része a múlandóság könnyű martaléka lett, mert elvesztek — a fontosabbakat véve — az összes poszátafélék, a légykapók, gébicsek, a kecs­kefejő, piripip, jégmadár, búbos banka, a harkályok és a kakukk leírása, az elevenen is tartott székicsérre vo­natkozó feljegyzések, eltűnt a sirályok, gémek, búvárok ismertetése. S elveszett az egész általános bevezető rész az összes madárképekkel együtt. „A mi megmaradt, az csak veszteségünk nagyságát mutatja és alig elégséges arra, hogy hazai tudományossá­gunk egyik úttörő munkásának igazán méltó emléket állítson, őt a félreismerés okozta sok keserűségért, mely még haló porában is érte, kárpótolja és neki elégtétellel szolgáljon” — írja Csörgey Titusz fél évszázaddal ezelőtt, a Madár­tani töredékek megjelenése idején. IV HALÁL UTÁN „ ... é s együtt vagyunk veled mindannyian, kinek emberhez méltó gondja van.” József Attila: Thomas Mann üdvözlése Milyen terjedelmű munka lett volna a Magyarország madarai? Az utókor méltán csodálkozik az óriás mű méretein akkor is, ha csupán a Csörgey Titusz gondo­zásában megjelent Madártani töredékek négyszáz oldal­nyi nyomtatott szövegét olvassa. Ám jogos bámulatát 135

Next