Tőkei Ferenc (szerk.): A szépség szíve. Régi kínai esztétikai írások (Budapest, 1973)
A szépség szíve A Császár szól: „Kuj, megparancsolom neked, hogy szabályozd a muzsikát és tanítsd az elsőszülött fiúkat, hogy mind egyenesek legyenek, de ugyanakkor nyájasak is, nagylelkűek legyenek, de tiszteletteljesek is, szilárdak legyenek, de sohasem kegyetlenek, kimértek legyenek, de sohasem gőgösek. A vers szavakba foglalja az érzelmeket, az ének megnyújtja ezeket a szavakat, a skála hangjai erre a megnyújtásra támaszkodnak, a tizenkét síp törvénye pedig harmóniát teremt a hangokból. A nyolcféle zeneszerszám hangja így képes harmóniába csendülni össze anélkül, hogy egymást megzavarná. S ezáltal jön létre harmónia a szellemek és az emberek között is.” Kuj pedig így felelt: „Ó, megütöm a zengőkövet, megütöm a zengőkövet, s a százféle állat összegyűlik és táncra kerekedik!” Su king I, 2, 24.