Tőkei Ferenc (szerk.): A szépség szíve. Régi kínai esztétikai írások (Budapest, 1973)

A szépség szíve A Császár szól: „Kuj, megparan­csolom neked, hogy szabályozd a muzsikát és tanítsd az elsőszülött fiúkat, hogy mind egyenesek legye­nek, de ugyanakkor nyájasak is, nagylelkűek legyenek, de tisztelet­­teljesek is, szilárdak legyenek, de sohasem kegyetlenek, kimértek le­gyenek, de sohasem gőgösek. A vers szavakba foglalja az érzelmeket, az ének megnyújtja ezeket a szavakat, a skála hangjai erre a megnyújtásra támaszkodnak, a tizenkét síp törvé­nye pedig harmóniát teremt a han­gokból. A nyolcféle zeneszerszám hangja így képes harmóniába csen­dülni össze anélkül, hogy egymást megzavarná. S ezáltal jön létre har­mónia a szellemek és az emberek között is.” Kuj pedig így felelt: „Ó, meg­ütöm a zengőkövet, megütöm a zengőkövet, s a százféle állat össze­gyűlik és táncra kerekedik!” Su king I, 2, 24.

Next