Tolnai Gábor: Örökség és örökösök. (Kazinczytól máig) (Budapest, 1974)
A szerző írja előszavában: „Új könyvem útrabocsájtásakor voltaképpen az a kérdés foglalkoztat: vajon a különböző jellegű tanulmányaim, cikkeim kötetté állnak-é össze? Babits Mihály írta utolsó gyűjteményének, az írók két háború köztnek az előszavában: » . . .a könyvbe nem foglalt írás olyan, mint a temetetlen halott: sem élni, sem meghalni nem tud igazán.« A költő szavaihoz csupán annyit: jól tudom, a gyűjteményes munkák értékének legfőbb mércéje — és egyúttal mércéje az írásokat létrehozó szerzőnek is —, hogy a más és más indítású, egymástól távoli esztendőkben keletkezett írások összeállnak-é, s ha összeállnak, miként válnak szerves egységgé a nyomtatott könyv lapjain?! ... A kérdésre, amely foglalkoztat, az olvasó adhatja meg egyedül a helyes választ.