Tolnai Gábor: Örökség és örökösök. (Kazinczytól máig) (Budapest, 1974)
Művészetről - művészekről
aki éppen ebben az időben nőtt klasszikussá, s mellette a korábbi magyar líra legnagyobbjai, akiknek az egykorú életet, annak kérdéseit tükröző alkotásai nagyrészt még ekkor is aktuálisak voltak: Ady Endre, Arany János, Petőfi Sándor, Vörösmarty és Csokonai Vitéz Mihdy. A nép kérdezett, s a költő az előadók által - mert Major Tamás nem volt egyedül - válaszolt. A kérdezőnek, a közönségnek a kívánalma alakította ki a rendezvények vers-repertoárját és alakította, formálta, alapvonásaiban megszabta a versek interpretálásának stílusát is. így bontakozott ki, éppen ekkor-nem szükséges bővebben magyarázni - a realista verselőadói stílus; így fejlődött, így formálódott Major Tamás ugyanúgy, mint mellette több más kortársa, realista verselőadóvá. Petőfi idejében, s jórészt az egész múlt században szavalták a verset. Ady Endre fellépése nyomán - időről időre mind puritánabb interpretálási sajátosságokat öltve - kialakult az úgynevezett versmondás. A 20-as években és a 30-as évek elején már keresték-kutatták a szocialista törekvésű költészetnek megfelelő, új előadói stíluseszközöket; gyakran helyes irányban, máskor a proletkultos módszerek befolyására helytelenül. A Horty-kor utolsó szakaszában megformálódó stílus - amelyet verselőadásnak nevezhetünk - természetesen felhasználta az elődök értékes, továbbfejleszthető eredményeit. Ez a realista stílus kerülte a szavaló cirádákat, de nem azonosult a puritán gesztustalansággal sem. A versmondó most verselőadóvá lett; a költő nevében beszélt a néphez. Ha kellett, gesztusokkal élt; nem félt a szenvedélyeket megmozgató hangsúlyoktól; minden eszközt felhasznált annak érdekében, hogy hasson az értelemre. Múlt időben fogalmaztam, de joggal használhatnék jelen idős igealakot is. Hiszen azok a vonások, amelyek a 40-es években kialakultak, már a kialakulás idején a felszabadulás utáni jövőre, jelenünk felé mutattak előre. A stílus legjobb reprezentánsai is - élükön Major Tamással - a megtalált kifejezőeszközöket a népi demokrácia kulturális életében fejlesztették tovább. A fiatalok pedig, akik 1945 után indultak el, ugyanezen az úton jártak és haladtak előre. 253