Tolnai Gábor: Örökség és örökösök. (Kazinczytól máig) (Budapest, 1974)
Költészetünk és a nagyvilág
idéz fel benne. Alig fejeztem be a költeményt, már idéztem is a másikat a Medvetáncot: Fürtös, láncos, táncos, nyalka, aj de szép a kerek talpa! Hova vánszorogsz vele ? Fordulj a szép lány fele! Brumma, brumma, brummadza. A Medvetánc szakaszainak hallatára már nemcsak arckifejezése és kezének ujjai, hanem tűsarkú cipőbe bújtatott lábának ritmusjátéka is visszhangozta a magyar verset. Amikor megszólalt, csak ennyit mondott: - Bartók! Maria Elena most már azt is értette, amit korábban nem sejtett, hogy Bartók zenéje mögött és mellette, szükségszerűen olyan költészet virágzott Magyarországon, mely nélkül nem sarjadhatott volna ki a nagy zeneszerző életművében a népi hagyományokat és az egyetemes zenekultúrát magába foglaló nagy alkotása. (1964)