Tolnai Gábor: Örökség és örökösök. (Kazinczytól máig) (Budapest, 1974)
Költők és írók
a cikk megjelenése után Halász Gáborhoz írt levelét. Vitába szállt kritikusával, de ugyanakkor költészete egyik legjobb „esztétikus” értőjének nevezte. József Attila halála után Halász újabb esszét ír, most már a költő Összes verseiről. Az újabb esszében idéz a levélből is, mégpedig ilyen kommentárral: „.. .levele ekkor csodálatos önismerettel világosított fel tévedésemről.” Vázlatos gondolatmenetünkben az olyan rendkívül komplikált folyamat, mint Halász Gábor 30-as évek második felével kezdődő korszakának alakulása, formálódása, akarva nem akarva leegyszerűsödik, mélyebb elemzés nélkül valójában nem is ragadható meg. Mégsem tehetek most mást, minthogy a továbbiakban is utalásokra szorítkozzam. Ebben az időszakban jön létre Thomas Mann József Egyiptomban című regényéről szóló írása és a nagy Proust-esszé. A korábban ahistorikus szemléletű író ekkorfmár fokozatosan felfigyel a történelem mozgására; a József-regényben egyebek mellett azt elemzi, miként keresi a nagy német író - Halász szavaival - a „történeti lényeget” és „használja fel” saját műfaji céljaira. A Proustesszében pedig, a sokoldalú elemzésben ott bujkál - nem egy utalást találunk arra vonatkozóan -, hogy Proust egy hanyatló osztálynak a nagy kifejezője. A 30-as évek közepével kezdődő, az esszékben már csírázó, alakuló változásokhoz még csupán annyit: most, amikor kortársairól, magyarokról és külföldiekről, vagy a halott Proustról szól, már nem valami szűk arisztokratikus körnek ír, mint korábban, hanem bevallottan az irodalmi ízlést óhajtja formálni. Az esszékben finom elemzéssel nyomon követhető átalakulás a 30-as évek végén, a 30-as—40-es évek fordulóján érik teljessé, s lesz jellemzője Halász hátralevő esztendői tevékenységének. Ő, aki korábban a XVIII. századot tekintette eszményképének, s XIX. századi íróról nem is írt, legfeljebb a felvilágosodáshoz kapcsolódó XIX. század elejiekről, most egymás után fedezi fel a múlt évszázad tudósait, gondolkodóit és politikusait: Szalay Lászlót, Csengery Antalt, Trefoil Ágostont. Majd a XIX. század felé forduló érdeklődésének összefoglalásaként kiadja Magyar Viktoriánusok című tanulmányát. A kor tudósainak, gondolkodóinak és politikusainak felfedezése nyomán - kétségtelenül azonos indításból - jut el a század nagy realista regényíróinak felfedezéséhez és elemzéséhez. Tanulmányt ad 167