Tolnai Gábor: Örökség és örökösök. (Kazinczytól máig) (Budapest, 1974)
Költők és írók
A szegedi ház előtt, ahol Radnóti utoljára lakott Nem jártam erre több mint három és fél évtizede. Azóta nem, hogy 1934. márciusában végleg elkerültem Szegedről. Pedig az egyetem elvégzése és a felszabadulás között eltelt tíz esztendőben is megfordultam közös ifjúságunk városában. A felszabadulás után meg tudatosan elkerültem Szegednek ezt a környékét, Radnóti Miklós megbizonyosodott halála után egy ideig túlságosan fájó volt minden idekapcsolódó emlék. Az egyetem elvégzése és a háború kitörése közti itt-tartózkodásaim közül egyre jól emlékezem - talán azért is, mert ő is itt volt akkor -, négyesben, Baróti Dezsővel és Ortutay Gyulával előadást tartottunk a Dugonics-társaságban. Anekdotikus emlék is felmerült bennem e közös szegedi kirándulás idejéből. A karcsú torony alatt, a Városháza dísztermében - ahol a Dugonicstársaság ülését tartotta - ott volt Horger Antal is. Az ülés befejezése után odajött négyünkhöz - ahhoz a Radnóti Miklóshoz is, akit az Újmódi pásztorok éneke elkobzása után ugyanolyan örömmel eltávolíttatott volna az egyetemről, miként eltávolíttatta József Attilát -, és mint mindig, ekkor is ragyogó eleganciájával, ekként „gagyogott: - Na fiatal barátaim, ugyebár... Megmondtam én már egyetemi hallgató korukban, ugyebár... Na, miből lesz a cserebogár?! -Jókedvűek voltunk mind a négyen. Az alig elmúlt egyetemi évek emlékeit idéztük az itt töltött egy-két napon. Miklós - jól emlékszem - eljött ebbe a házba is, utolsó szegedi lakásába, meglátogatni a már akkor sem fiatal nénit, aki az egykori háztulajdonosnak, Wolff Ferenc tisztifőorvosnak mindenese és a ház albérlőinek- Radnóti Miklósnak is - rendben tartotta, takarította a szobáját. A néni - akinek neve kiesett emlékezetemből - kedvelte a költőt, mint mindenki, akivel kapcsolatba került. Az egyetemi évek alatt ahányszor összetalálkoztak, Miklósnak mindig volt hozzá szava, érdeklődő mondata, s aprócska ajándékokkal is kedveskedett néki. Élcelődésre adott alkalmat Miklós és köztem a néni gyakori szava:- a Tolnai úrnál bizony van mit takarítani - én fent laktam a pad-213