Tolnai Gábor: Örökség és örökösök. (Kazinczytól máig) (Budapest, 1974)
Költészetünk és a nagyvilág
kai irodalma egy részének az ismeretében hogy miként látja alkotását ma a külföld. Életműve - írja az egyik recenzense - teljes értékű magyar megfelelője annak az európai költészetnek, melyet 1905 és 1920 között Valéry és Ungaretti, Eliot és Pound, George és Rilke - kiegészítve a névsort: - Blaga és Arghezi jelez.- Korának még uralkodó esztétikai dekadenciája - írta egy másik kritikus - a maga salakjával bensőjét égette fel, jóllehet világnézetével lényegében már túlhaladta azt, ... dühvei és fájdalommal visszhangzott az erkölcsi „mészárlásra”, ami mindig pusztította népét, de szívére vette az akkori Magyarország nemzetiségeinek tragikus sorsát is... Korának kényelmetlen költője volt ő (az Osztrák-Magyar Monarchia végnapjainak idején halt meg), s aztán is az maradt: kényelmetlen, mert őszinte volt, kegyetlenül szókimondó, aki az országát sötétségben tartó kasztok arcába kiáltotta az igazságot... Profétikus,mint József Attila,látnoki, miként Rilke, és a költői pátosz dolgában szenvedélyesebb mindenkinél... Utolsó napjáig harcolt... hatalmas vitalitással dicsérte az életet, szószólója volt az elnyomottaknak, egy közelien elkövetkező jövendő nevében, mely végre ismét megerősíti az igazság uralmát. Egy harmadik értékelője világosan kifejezi, hogy Ady Endre ugyancsak annak a nagy átmenetnek a kifejezője - külföldi kortársaitól nagyon különböző viszonyok között -, amely a formák megújításával veszi kezdetét, azután beletorkollik az élet, a társadalom megújításába. Szó szerint idézve az értő kritikusnak szavait: - A művészetek európai, sőt mondhatni, világméretű feszültséggel teljes korszakában - 1905 és 1920 között - végzetesen szükségessé vált a formák megújítása, nyelvi, tartalmi áthangolása: mélységesen mély földmozgások előjátékaként. - Majd a befejező szavak: - Ady Endre a magyar költészet mestere a XX. században, és egyike a korszak legnagyobb európai költőinek. Idézeteink kivétel nélkül - s nem véletlenül - nyugati kritikusoktól származnak. Abból a célból idéztem éppen őket, hogy megvilágosodjék: Ady költészetének jelentőségét nemcsak a szocialista országokban látják helyesen, hanem Nyugat verset értő, haladó kritikusai is. De Nyugatról térjünk vissza a mi tájainkra, s konkrétan oda, ahol 264