Tolnai Gábor: Örökség és örökösök. (Kazinczytól máig) (Budapest, 1974)
Költészetünk és a nagyvilág
József Attila versei spanyolul Másfél évvel ezelőtt, 1961 augusztusában, amikor a Kubai írók és Művészek Szövetsége első kongresszusa alkalmával Havannában jártam, megajándékoztam Nicolás Guillént néhány magyar képzőművészeti kiadvánnyal, s számára hozzáférhető nyelven íróink, költőink műveivel. A könyvek között szerepelt az a francia József Attila-antológia, amelyet úgy tartunk nyilván, mint a magyar költő legjobb fordításainak egyikét. Kell-e mondanom, kíváncsi voltam a szigetország nagy költőjének véleményére, jól tudván, hogy - nagy tekintélye folytán - az ő állásfoglalása lényegesen hozzájárulhat József Attila spanyol nyelvre fordításához, kubai s azután egész Latin-Amerikára kiterjedő elismertetéséhez. Nicolás Guillén rendkívül elfoglalt ember. Fontos szervező feladatokat lát el Kuba kulturális életében: rendszeresen ír cikkeket napi- és hetilapokba; s különösen ekkor, a kongresszus idején - jól tudtam - egyetlen szabad perce sem volt. így alig remélhettem, hogy rövid idő alatt téma lehet közöttünk a francia fordítás nyomán a magyar költő alkotása. Meglepetésemre azonban a következő nap délelőttjén telefonált Guillén, s néhány óra múlva megjelent szállodámban, hóna alatt a francia József Attila-kötettel. A mosolygó arcú, mindig vidám ember jellegzetes torokhangján tüstént rátért a témára. - Magyar barátaimtól többször hallottam már József Attiláról - mondotta. Nyíltan beszélt arról, hogy minden 269