Török Gábor: József Attila-kommentárok (Budapest, 1976)

Szövegtani böngészés: Részletek a költő szerkesztéstanából

gyan, megrokkan, megrándul’ (MTSz..). Említett könyvében Szabolcsi Miklós is utal ezek közül néhány nyelvjárási adatra és jelentésre.114 3. Az eredeti jelentés és József Attila verssora.— Azt jelen­tené tehát a kérdéses költői kifejezés, hogy ,<egy szálló por­szem) el nem fordult? billent? rándult?’? Képzeljük el, hogy egy József Attila líráját és stílusát igen jól ismerő verskedve­lőnek a kötetében az Eszmélet e darabjából nyomdai hiba folytán kimaradt az el nem hibbant kifejezés. Tegyük föl to­vábbá, hogy az illető ismeri az (el) hibban ige elsődleges jelen­tését. Yan-e bármilyen kis valószínűsége annak, hogy ha a rímhívó nyomra vezető voltát figyelmen kívül hagyja, kita­lálja a költő megoldását, kifejezését? Határozottan válaszol­hatok: nincs! Ugyanis ez az elsődleges jelentés sem illesz­kedik bele a költeménybe. Az eredetibb jelentésben használt igéhez meghatározott sajátságéi alany, cselekvéshordozó kí­vánkozik: a porszemnél mindenképpen súlyosabb, kiterjedé­sében nagyobb dolog. Csak ilyen súlyosabb, terjedelmesebb valami billenhet, fordulhat, rándulhat, roggyanhat. A lírikusnak azonban joga van rá, hogy a porszemnek a költeményben a köznapi szemlélet számára szokatlan saját­ságokat tulajdonítson. József Attila verseinek pora. sokszor viselkedik rendkívüli módon: a) Elfáradhat és keringhet egyszerre: „A gép megállt. Elfáradt por kering fölötte, mint az őszi köd meg pára, . (Éhség. 1922. 1:26) 140

Next