Török Gábor: József Attila-kommentárok (Budapest, 1976)
Szövegtani böngészés: Részletek a költő szerkesztéstanából
gyan, megrokkan, megrándul’ (MTSz..). Említett könyvében Szabolcsi Miklós is utal ezek közül néhány nyelvjárási adatra és jelentésre.114 3. Az eredeti jelentés és József Attila verssora.— Azt jelentené tehát a kérdéses költői kifejezés, hogy ,<egy szálló porszem) el nem fordult? billent? rándult?’? Képzeljük el, hogy egy József Attila líráját és stílusát igen jól ismerő verskedvelőnek a kötetében az Eszmélet e darabjából nyomdai hiba folytán kimaradt az el nem hibbant kifejezés. Tegyük föl továbbá, hogy az illető ismeri az (el) hibban ige elsődleges jelentését. Yan-e bármilyen kis valószínűsége annak, hogy ha a rímhívó nyomra vezető voltát figyelmen kívül hagyja, kitalálja a költő megoldását, kifejezését? Határozottan válaszolhatok: nincs! Ugyanis ez az elsődleges jelentés sem illeszkedik bele a költeménybe. Az eredetibb jelentésben használt igéhez meghatározott sajátságéi alany, cselekvéshordozó kívánkozik: a porszemnél mindenképpen súlyosabb, kiterjedésében nagyobb dolog. Csak ilyen súlyosabb, terjedelmesebb valami billenhet, fordulhat, rándulhat, roggyanhat. A lírikusnak azonban joga van rá, hogy a porszemnek a költeményben a köznapi szemlélet számára szokatlan sajátságokat tulajdonítson. József Attila verseinek pora. sokszor viselkedik rendkívüli módon: a) Elfáradhat és keringhet egyszerre: „A gép megállt. Elfáradt por kering fölötte, mint az őszi köd meg pára, . (Éhség. 1922. 1:26) 140