Török Gábor: József Attila-kommentárok (Budapest, 1976)

Fejezetek a versnyelvi anyagismeretből

MŰVÉSZI SZÜKSÉGSZERŰSÉG — NYELVI SZÜKSÉGSZERŰSÉG XII. „Engem nem tudtak eloltani: élek és itt vagyok, itten! Pedig nagy világ-szelek elé emelted hős, vak, kicsi gyertyád — mit akarsz velem, Isten ? Inog a láng már és tövig ég bölcs, szent, konok kezeidben. — S új szelek jönnek, fattyu-vihar, vakarcs-poklok szégyen-fuvalma — mit akarsz velem, Isten ?” {Babits Mihály: Isten gyertyája) „Istenhez fordul hát Babits, megjegyezvén, hogy »tövig ég bölcs, szent, konok kezeidben« [József Attila kiemelése]. Az olvasó azonban nem érti, hogy miért nem szólítja nevén azt a hindu isten­séget, amelyhez fohászkodik. Hiszen itt nyilvánvalóan sokkezű istenségről van szó.” {József Attila: Az istenek halnak, az ember él. [Bírálat]. 1930. 3:54) (BABITSÉS JÓZSEF ATTILA KEZEI: PÁROS TESTRÉSZEK NEVÉNEK TÖBBES SZÁMA) 1. Nyelvhelyesség — lírai szükségszerűség. — A tudományos igénnyel megfogalmazott nyelvhelyességi szabályokban a nyelvi szükségszerűség válik tételekké. A nyelvi és a művészi 282

Next