Udvary Gyöngyvér - Vincze Lajos: Az ismeretlen szomszéd - Világjárók 64. (Budapest, 1968)

Egy fáradt esztendő őszén az ismert mű­vészházaspár meglopta az időt, s a zsákjából kibűvészkedett két héttel Jugoszláviába uta­zott. Három hónappá lett a két hét, s „világ­járássá” a nyaralás. Ez a könyv vallomás. Az alkotó ember megrendült és ujjongó érzelmi-szellemi ösz­­szegezése, amellyel egy idegen világ útjain és rejtekein felfedezi az ismeretlent, és abban ön­magát. Udvary Gyöngyvér és Vincze Lajos az egy térségben világoló nyolc „globus” — a hat jugoszláv szocialista köztársaság és a két autonóm tartomány — ösvényein jár három hónapig, hogy tollal és ecsettel hozza hírül a szerb végvárak, szlovén fenn­síkok, horvát, dalmát szigetek, Crna Gora-i kövek, macedón templomok, bosnyák hidak, kosovói mezők, vajdasági falvak, múltból­­jövőből fonódó jelenkori életét. Tájak, kultúrák, civilizációk, szellemiségek, érzelmek, indulatok tükörképe e könyv. De elsősorban az emberé. Azoké, akiket szá­mon tart a nagyvilág, és azoké is, akiknek neve csak szűkebb pátriájukban ismerős, írók, festők, muzsikusok, tudósok, nemzeti hősök, papok, kereskedők, munkások, sza­kácsok, parasztok, mérnökök, csaposok, diá­kok, tanárok, özvegyek, halászok párbeszé­de —- monológja e könyv. Ismerkedő pár­beszéd a másnyelvű kortárssal, az ismeretlen szomszéddal, akivel szinte azonos légtérben, rokonsorban élünk immár egy évezrede. Udvary Gyöngyvér és Yincze Lajos műve nehezen sorolható a megszokott útleírások rendjébe. Már csak azért sem, mert a toll és ecset együttes revelációjában újszerű műfaj jelentkezése ez a könyv, ök maguk úti beszámolónak nevezik művü­ket, amelyben ^szóval mondják el, amit - ecsettel nem lehet, és ecsettel, amit a szó nem képes elmondani”. GONDOLAT

Next