Udvary Gyöngyvér - Vincze Lajos: Az ismeretlen szomszéd - Világjárók 64. (Budapest, 1968)
"Dunának, Oltnak egy a hangja"
KI VOLT AZ ELSŐ DUDÁS? A másféle tanulságokat sugalló Kaptol és Bakócz Tamás prímás bástyái után a „Két halásznál” ebédeltünk. C. barátunk olívaolajban sült kék makrélával vendégel, hozzá könnyű szerémségi bort szopogatunk. A pagi sajtnál a világ sok gondja-baja is terítékre került, s így történelmi délelőttünkig csak pár szó volt az út. József Attilával kérdezte: rendeztük-e végre közös dolgainkat ott fenn a várhegyen? Sikerült barátian megosztoznunk a Zrínyieken. S puhatolóztunk más irányban is. — Szóval puhatolóztak, szimatolgattak, hogy évszázadok elsülylyedt porondján ki volt az első dudás, ehelyett olyan tettekre és eredményekre hivatkozhatnánk pedig, hogy büszkék lehetnének rájuk a nagy népek is, ha a tetteinket egyáltalán számon tartanák. Miért van, hogy mi a „nagy népek” huszadrangú eredményein is ámuldozva, egymás képességeit igazában nem mértük fel soha. Mi ez a kölcsönös kisebbrendűségi hit, amely sorstársakból vetélytársakká tett? Ki ebben a bűnös, ki ezzel az adós ? Súlyos kérdés a szerémis ebéd után. Mi is irodalmi választ keresünk reá. Miroslav Krlezával próbálkozunk, ki életművében a magyar—horvát sorskérdések miértjére oly kitartóan választ keresett. — Hallom Krlezának Pesten legalább olyan sikere van mint itt — csap le C. — Olyan ? Shakespeare és Brecht mellett ugyancsak futtatott szerző a magyar színpadokon. A Legenda, az Agónia, a Glembay család, a Golgota mondanivalóira valamely áttétellel bár, de a magyarok se érzéketlenek. C. bólogat. A magyari futtatás tetszik neki. — Ma délután Krlezával találkozom — mondja váratlanul. — Megbeszélhetek egy randevút. De Gustav Krklechez is ellátogathatunk. Szabad estéit mindenkor szívesen osztja meg a barátaival. Krlezából ellenben jól készüljenek. Minden érdekli, mindig kérdez, s mindig mindenre jobban felel. Ő maga nem szereti a kérdéseket. Legfeljebb három kérdésre válaszol. Szóval okosan, gazdaságosan kérdezzenek. Gondolkozzanak. 72