Ujfalussy József: Achille-Claude Debussy - Kis zenei könyvtár 7. (Budapest, 1959)
V. fejezet - 5. Monsieur Croche nézetei
lenebb kapcsolatai is voltak az akkori Párizs tömegeinek ízlésével is, arra már eddig találtunk néhány fontos utalást műveiben. A Chevaux de Bois-sal és a Jardins sous la pluie-jel összehasonlítva a Nocturnes második darabját, a Fêtes-et, talán nem is látszik lehetetlen túlzásnak, ha a népünnepély hangzavarában, tánc-extázisában valamilyen Carmagnole-fantázia nyomaira akadunk, ha a Quatorre Juillet-k utcai táncvigalmai jutnak eszünkbe. A nemzeti ünnepeknek ilyen hangjai küldik távoli visszhangjukat a Tüzijáték-prélude-ben is. Ihletésének hasonló forrásaira egy Caplet-nak írt levélben hívja fel figyelmünket 1910-ben. „... ez az egész emelkedés, az emberek és dolgok ébredése — írja az Ibéria harmadik tételéről — egy dinnyeárus, fütyörésző utcagyerekek , egészen tisztán látom őket. . . Mégis, látja, hogy tévedhet az ember ! Vannak akik ezt »szerenádnak« fogták fel.” Ez a darab is ünnepnap reggeléhez fűződik ! De a Nocturne-öknél azt is nyomon követhettük, hogy hogyan finomodnak az ilyen egyszeri, napi élmények természeti méretű általánossá. Szinte úgy, ahogyan József Attila Mamája : „Szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében.” 173