Ujfalussy József: Achille-Claude Debussy - Kis zenei könyvtár 7. (Budapest, 1959)

V. fejezet - 5. Monsieur Croche nézetei

lenebb kapcsolatai is voltak az akkori Párizs tömegeinek ízlésével is, arra már eddig talál­tunk néhány fontos utalást műveiben. A Chevaux de Bois-sal és a Jardins sous la pluie-jel összehasonlítva a Nocturnes máso­dik darabját, a Fêtes-et, talán nem is látszik lehetetlen túlzásnak, ha a népünnepély hangzavarában, tánc-extázisában valami­lyen Carmagnole-fantázia nyomaira aka­dunk, ha a Quatorre Juillet-k utcai tánc­vigalmai jutnak eszünkbe. A nemzeti ünne­peknek ilyen hangjai küldik távoli vissz­hangjukat a Tüzijáték-prélude-ben is. Ihle­tésének hasonló forrásaira egy Caplet-nak írt levélben hívja fel figyelmünket 1910-ben. „... ez az egész emelkedés, az emberek és dolgok ébredése — írja az Ibéria harmadik tételéről — egy dinnyeárus, fütyörésző utca­gyerekek , egészen tisztán látom őket. . . Mégis, látja, hogy tévedhet az ember ! Vannak akik ezt »szerenádnak« fogták fel.” Ez a darab is ünnepnap reggeléhez fűződik ! De a Nocturne-öknél azt is nyomon követ­hettük, hogy hogyan finomodnak az ilyen egyszeri, napi élmények természeti méretű általánossá. Szinte úgy, ahogyan József Attila Mam­á­ja : „Szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében.” 173

Next