Unger Mátyás - Szabolcs Ottó: Magyarország története (Budapest, 1973)
A 13. század derekától a mohácsi csatavesztésig
után végre maguk is hajlottak erre, különösen amikor a 15-20 ezer fegyveressel felvonuló Szilágyi Mihály azt mondta a vonakodóknak, „akkor pedig majd kardom szerez királyt”. Az ifjú Mátyás királyi hatalma kezdetben gyenge volt. Szilágyi Mihály az ellenpárti uraktól igen súlyos feltételeket fogadott el a választás fejében. Mátyás nevében nem kevesebbre tett ígéretet, mint hogy az ifjú király nem áll majd bosszút bátyja haláláért. ellenfeleit meghagyja méltóságaikban, nem szedet rendkívüli adót, feleségül veszi az ellenpárt vezérének a leányát, s mindennek végrehajtására 5 évig kormányzó lesz Szilágyi Mihály. Nem csoda, hogy Mátyás első okleveleit külföldön csak akkor fogadták el, ha azokat néhány nagyúr is ellátta pecsétjével. 1458-ban az országot minden oldalról ellenség fenyegette; délről az egyre félelmetesebb erejű török, északról és nyugatról a nagy hatalmú trónkövetelők. Ugyanakkor, ahogyan azt az egyik krónikás írja: „Magyarország megbomlott, részekre szakadozott, s a részek között alig van kapcsolat.” A cseh zsoldosaira támaszkodó Jiskra pl. évtizedek óta minden királyi sereget megvert, s teljhatalmú úrnak számított a Felvidéken. De hasonló volt a helyzet az ország más részein is, és miközben így sokasodott a külső ellenség és a belső hatalmaskodók száma, üresen állt a kincstár, s gyenge volt a hadsereg. Mátyást azonban kiskorától a nehézségek legyűrésére nevelték. Udvari történetírója Bonfini, a humanista történetírókra ilyen esetben jellemző túlzással ezt írja: „Harci zajban született, táborban növekedett, a katonák sátraiban fejlődött. Zsenge gyermek-61 Mátyás királ)