Unger Mátyás - Szabolcs Ottó: Magyarország története. Rövid áttekintés (Budapest, 1965)
A 13. század derekától a mohácsi csatavesztésig
Az ifjú Mátyás királyi hatalma kezdetben nagyon gyenge lábon állt. Szilágyi Mihály az ellenpárti uraktól igen súlyos feltételeket fogadott el a választás fejében. Mátyás nevében nem kevesebbre tett ígéretet, mint hogy az ifjú király nem áll majd bosszút bátyja haláláért, ellenfeleit meghagyja méltóságaikban, nem szedet rendkívüli adót, feleségül veszi az ellenpárt vezérének a leányát, s mindennek végrehajtására 5 évig kormányzó lesz Szilágyi Mihály. Nem csoda, hogy Mátyás első okleveleit külföldön csak akkor fogadták el, ha azokat néhány nagyúr is ellátta pecsétjével. 1458-ban az országot minden oldalról ellenség fenyegette; délről az egyre félelmetesebb erejű török, északról és nyugatról a nagyhatalmú trónkövetelők. Ugyanakkor, ahogyan azt az egyik krónikás Írja: „Magyarország megbomlott, részekre szakadozott, s a részek között alig van kapcsolat.” A cseh zsoldosaira támaszkodó Jiskra pl. évtizedek óta minden királyi sereget megvert, s teljhatalmú úrnak számított a Felvidéken. De hasonló volt a helyzet az ország más részein is, és miközben így sokasodott a külső ellenség és a belső hatalmaskodók száma, üresen állt a kincstár, s gyenge volt a hadsereg. Mátyást azonban kiskorától a nehézségek legyűrésére nevelték. Udvari történetírója Bonfini, a humanista történetírókra ilyen esetben jellemző kis túlzással ezt írja ezzel kapcsolatban: „Harci zajban született, táborban növekedett, a katonák sátraiban fejlődött. Zsenge gyermekségétől megtanulta, hogy kell egy ostromot végigküzdeni, a Dunát keresztülúszni, fagyban, hőben éjt-napot fegyverben tölteni, fáradtságot és éhséget hosszan tűrni, az ellenség színét keresve-keresni, a gyávaságnál s tétlenségnél semmit jobban nem utálni.” Mátyás király valóban nem sokáig maradt tétlen. Nevelőjére és tanácsadójára, Vitéz Jánosra, a Hunyadiak legtehetségesebb államférfiára hallgatva, a királyválasztási alku valamennyi rákényszerített pontját semmisnek tekintette. Még attól sem riadt vissza, hogy ellenkező nagybátyját, Szilágyi Mihályt, akinek a trónját köszönhette, egy időre Világos várába zárassa. Határozott volt a nagyurakkal s a fegyverrel betörő III. Frigyessel szemben is. Kemény, nemegyszer válságos harcban megtörte a főúri ligákat, s békére szorította a császárt is. Frigyes visszaadta István király koronáját, Mátyás viszont elfogadta azt a pontot, mely szerint a magyar korona, ha Mátyás fiú utód nélkül halna meg, a Habsburgokra szálljon. A ligák felett aratott győzelem és a Habsburgok visszaszorítása módot adott a törökellenes harcok felújítására. Mivel azonban a török 5 Magyarország története 65