Unger Mátyás - Szabolcs Ottó: Magyarország története. Rövid áttekintés (Budapest, 1965)
Az ellenforradalmi rendszer Magyarországon
sózó katonai mentőket is segítségül hívták, és ezenkívül még egy autót kértek orvosokkal a mentők központi székházából is.” Forradalmi lendületben nem volt tehát hiány, csak szövetségesekben. A parasztság között nagy népszerűséggel rendelkező kisgazdapárt vezetője a Gömbössel való paktálásáról már ismert Eckhardt Tibor volt, aki megalkotta „a kormánytámogató ellenzék”fogalmát. Híve volt a nemzeti összefogásnak, csak éppen nem a fasizmussal, hanem a munkásosztállyal szemben. A haladó értelmiség, a népi irók 1937-ben a Márciusi Frontba tömörülve keresték a kivezető utat, de közülük csak kevesen jutottak el a kommunistákkal való összefogás szükségességének felismeréséig. Kulturális tevékenységük azonban rányomta a korra a bélyegét, arra a korra, amelynek Herczeg Ferenc lehetett az „írófejedelme”, s amely Harsányi Zsolt és Tormay Cecil szirupos, a valóságtól elszakadt, az uralkodó osztály céljait szolgáló illúziókat terjesztő írásait emelte a hivatalos irodalom rangjára. Ez volt az a korszak, amely a behódolt Babitsot a „mert vétkesek közt cinkos, aki néma” keserű önvádjába, Illyés Gyulát a paraszti múltját az urak arcába dobó dacába kergette. A 20. század legnagyobb zenészét, Bartókot — miután megunta, hogy „annak a rongynak, amit magyar úrnak neveznek” adja csodálatos, de számukra nem kellően értett muzsikáját — külföldre, a magyar líra egyik legnagyobb alakját, József Attilát az öngyilkosságba kergette. A magyar kulturális élet vergődött a háborúra készülő ellenforradalom lélektelen világában. A háború küszöbén Ausztria megszállása és a nyugati nagyhatalmak engedékenysége egyre nagyobbra növelte a hitleri Németország étvágyát. Hitler még álnokul békeszólamokat hangoztatott, de a német vezérkar páncélszekrényében már készen feküdtek a szomszédos független államok, Csehszlovákia és Lengyelország lerohanásának részletesen kidolgozott tervei. A hatalmas háborús készülődés egyre nagyobb mértékben igénybe vette a „harmadik birodalom” erőforrásait. Egyre inkább szükségük volt a magyar élelmiszer-és gabonaneműekre, a román kőolajra, Délkelet-Európa élelmiszer- és nyersanyagforrásaira. Már 1937-ben Magyarország külkereskedelmét mintegy negyed részében kizárólagosan Németországgal bonyolította le. A német tőke behatolt a magyarországi iparba. 1938—1939-ben a magyarországi bánya- és 334