Ungvári Tamás (szerk.): A dráma művészete ma. Írók, rendezők, kritikusok korunk drámájáról (Budapest, 1974)
ARTHUR MILLER: „A drámai formának a jelenhez, mindig a jelenhez kell fordulni, különben elveszíti érdekességét és kihűl...” NYIKOLAJ AKIMOV: „A drámaírás, amely másnak engedi át jogát arra, hogy az újat kimondja, megtagadja alapvető kötelezettségét.” MAX FRISCH: „A drámaiság, ez a dielektikus, szorító-birkózás annyiban igényli csupán a színpadot, amennyiben az ténylegesen valamiféle szorítójelleggel, arénaszerűséggel rendelkezik.” FRIEDRIC H DÜRRENMATT: „A színpad törvényszékké lesz! A színház a vádbeszéd emelvénye Türannoszban.” PETER WEISS: „A dokumentumszínház a közélet alkotórésze. A dokumentumszínház a hazugságok kritikája. A dokumentumszínház pártos.” VIKTOR ROZOV: „Az a véleményem, hogy a színháznak megvan a maga nyelve, ez pedig nem más, mint az érzelmek nyelve. Meg kell mondanom, hogy én elismerem az intellektuális színházat, de valami módon elszegényítettnek érzem. Igazi színház csakis ott és akkor volt, ahol és amikor volt megrendülés.” GEORGIJ TOVSZTONOGOV: „Vitatkoznom kell önnel. Én teljesen egyetértek a kiindulópontjával. Én is a mélyen pszichológiai tartalmú színház híve vagyok. Csakhogy az lehet nagyon sokféle. Itt van például Brecht, akinek az a véleménye, hogy csak a gondolat hozhat izgalomba, és végső soron éppen ez a gondolat fog hatni érzelmeinkre. ”