Ungvári Tamás (szerk.): A dráma művészete ma. Írók, rendezők, kritikusok korunk drámájáról (Budapest, 1974)

ARTHUR MILLER: „A drámai for­mának a jelenhez, mindig a jelenhez kell fordulni, különben elveszíti érde­kességét és kihűl...” NYIKOLAJ AKIMOV: „A dráma­írás, amely másnak engedi át jogát arra, hogy az újat kimondja, megta­gadja alapvető kötelezettségét.” MAX FRISCH: „A drámaiság, ez a dielektikus, szorító-birkózás annyiban igényli csupán a színpadot, amennyi­ben az ténylegesen valamiféle szorító­jelleggel, arénaszerűséggel rendelke­zik.” FRIEDRIC H DÜRRENMATT: „A színpad törvényszékké lesz! A színház a vádbeszéd emelvénye Tü­­rannoszban.” PETER WEISS: „A dokumentum­­színház a közélet alkotórésze. A doku­mentumszínház a hazugságok kriti­kája. A dokumentumszínház pártos.” VIKTOR ROZOV: „Az a vélemé­nyem, hogy a színháznak megvan a maga nyelve, ez pedig nem más, mint az érzelmek nyelve. Meg kell monda­nom, hogy én elismerem az intellek­tuális színházat, de valami módon el­szegényítettnek érzem. Igazi színház csakis ott és akkor volt, ahol és ami­kor volt megrendülés.” GEORGIJ TOVSZTONOGOV: „Vitatkoznom kell önnel. Én teljesen egyetértek a kiindulópontjával. Én is a mélyen pszichológiai tartalmú szín­ház híve vagyok. Csakhogy az lehet nagyon sokféle. Itt van például Brecht, akinek az a véleménye, hogy csak a gondolat hozhat izgalomba, és végső soron éppen ez a gondolat fog hatni érzelmeinkre. ”

Next