Ungvári Tamás (szerk.): A dráma művészete ma. Írók, rendezők, kritikusok korunk drámájáról (Budapest, 1974)
Műhelyek
GEORGIJ TOVSZTONOGOV (bz. 1915) Magyarországon is jól ismert, Lenin-díjas szovjet színházi rendező. 1946-tól 1949-ig a moszkvai Központi Gyermekszínházban dolgozott, 1949-től a Komszomol Színház főrendezője volt. 1956 óta a leningrádi Gorkij Színház főrendezője. Hazánkban háromszor is tanúi lehettünk művészetének. 1956 után az Optimista tragédiát rendezte Kazimir Károllyal együtt, 1969-ben társulatával vendégszerepeit nálunk, 1973-ban pedig a Nemzeti Színház színpadán új Revizor-felfogásával aratott osztatlan sikert. Jelentős elméletíró is. Fő műve az 1965-ben megjelent О professzii rezsisszjora (A rendező hivatása). VIKTOR ROZOV (sz. 1913) szovjet drámaíró, akinek jórészt a mai fiatalságról, a kamaszkor és felnőtté válás problémáiról szóló, intim hangulatú vagy ötletes vígjátéki szituációkban bővelkedő színművei állandó kedvelt műsordarabjai a szovjet színházaknak. A könyvünkben közölt dialógus Rozov Úton című drámáját említi, amely eredetileg A—В—G—D címen filmforgatókönyvként készült, s magyarul a Nagyvilág 1962/10. számában jelent meg. A darabot játszotta a József Attila Színház Budapesten. A másik, itt szóba került mű, az Érettségi találkozó a Pécsi Nemzeti Színházban került műsorra. VIKTOR ROZOV-GEORGIJ TOVSZTONOGOV Dialógus a színházról TOVSZTONOGOV: Hogyan határozná meg beszélgetésünk átfogó témáját? ROZOV: Fogalmazzuk így: mire van szükség ahhoz, hogy a színház továbbfejlődhessen nálunk? TOVSZTONOGOV: Talán kezdhetnénk azzal, hogy 586