Váci Mihály: A zsezse-madár. Tanulmányok, cikkek, vallomások 1960-64 (Budapest, 1964)

Értelmes éneket

jobban tetszik ha világunk erőteljes követelésű problé­máinak áramára mernénk bízni magunkat. Mert mik te­remtik az áramlatokat, a jelentős irodalmi forradalmakat vagy korszakokat? Egy nép, ország, történelmi helyzetének hirtelen változása, s az abból eredő életérzések, hangulatok, eszmék és sorsok rajzai. Mindez nálunk is megadatott. Raj­tunk múlik, hogy mindennek irodalmi vetületével fel tud­juk-e hívni a világ figyelmét (már arra, ami mindebből egyetemes érdekű). A nagy népek vagy a történelmi szerephez jutó népek, osztályok írói sohasem figyelik az „áramlatokat”. Nemzeti sorsuk azzal a biztonsággal és öntudattal tölti el őket, hogy amit írnak, az lényeges, korszerű, modern, mert nemzeti, tár­sadalmi létüket fejezi ki. Petőfi nem a korabeli irodalmi „áramlatokat”, hanem a kor igazi nagy áramát - a forradalmak eszméit tanulmá­nyozta. Csak aki nem biztos az igazában - mert nincs neki -, az kapkod fűhöz-fához, hogy (bizonytalan közérzetét más sike­rekkel élesztgesse, igazolja. Társadalmi világunkra, belső mozgalmainkra hallgatva, figyelve már nemegyszer megelőztük a világot, vagy leg­alább az elsők közé kerültünk korszerű magatartásban és művészetben, gondolkodásban. Petőfi a magyar forradalom­ból fakadt, és a világforradalomról kiáltott költészetével, József Attila a hazai körülményekből megérzett, a világra törő fasizmust előrejelző szorongásaival. A kizárólag csak áramlatokat másolgató, próbálgató, utánozgató törekvések­nek még itthon sem sikerült elsővé válni. Hogy lettek volna elsők a világban? 145

Next