Váci Mihály: A zsezse-madár. Tanulmányok, cikkek, vallomások 1960-64 (Budapest, 1964)
Új barázdák
A szellemi áramlatok, ideológiák, művészeti, irodalmi hatások kereszttüzében tudatosan ébren tartotta magában, őrizte és hirdette e hatásokkal szemben és azok mellett ráható valóságélményt, proletár létét, és már régen megfogalmazódott proletár tudatát; ennek bizonyítására még utoljára hadd idézzem Hont Ferencet: „Ez az értelmiség nem hitt eléggé a levert munkásosztályban. Forradalmat akart a munkásosztály nélkül. Attilára nagy befolyással voltak. De Attila mégis különbözött tőlük. Míg a többiek kívülről, kissé távolról, mint elvont ideálra: tekintettek a munkásosztályra, addig Attila gyermekkorától kezdve saját élményein át közvetlen és mély benső kapcsolatban állt a dolgozó szegény emberekkel, a munkássággal, a parasztsággal, a néppel. Közülük jött, élt köztük, maga is dolgozott velük együtt, és nem szakadt el tőlük. A kávéházi értelmiségiek között mindig megnyilatkozott viselkedésében, gondolkodásában, hol megfontolt, hol kamaszosan tréfás szavaiban valami, a polgárian csiszolt simaságú intellektuel modortól elütő, mélyről fakadó, formájában gyakran' súlyos és darabos, öeztönösen paraszt, proletár állásfoglalás. Míg a többiek általában a Proletárról szóltak a vitákban, mint kívülállók, Attila legtöbbször első személyben beszélt, mint egy a proletárok közül... Mintha a kávéház falain kívül élő közösség küldöttjeként a gyárak és a föld nevében szólna.” Jóllehet ezekről a gondolatokról általánosságban egy-egy mondat erejéig megemlékeznek az értékelések, de József Attila-szemléletünkből legtöbbször hiányzik, vagy aránytalanul halk hangsúlyt kap, a társadalmi háttér hatásainak konkrét tartalma, vizsgálata, és óriási jelentőségének az elemzésekben megmutatkozó igénye. Igen sokszor megelég15