Váci Mihály: A zsezse-madár. Tanulmányok, cikkek, vallomások 1960-64 (Budapest, 1964)
Új barázdák
de - éppen ezért - annál inkább XX-ik századiak. Szeretném megnézni, hogy melyik ember arcát és milyen okok miatt eltorzult arcát emelte ő a század égboltjaira. Istenem! szorul össze a szívem: hát oly magasan ragyogó már, hogy akikkel a küszöbökön, a tornácokon ült, akikkel annyit szorongott büdös szobákban, akikkel annyit mocorgott a pocsék világ legalján, azok ennyire szegények maradnak tőle? Hiszen ő maga mondta, hogy ők, a szegények tették naggyá, mert szívüket felemelte. Ők, akikről mindig írt, hol maradnak hát ebben a vitában? 3. „Az utca és a föld fia vagyok.” Kisfaludy Sándor ezt írja a 3237. számú menhelyi gyerekről: „ ... megmutatták a szoba földes padozatába építve az ágy alatt azt a két lécet, melyen egy fiókszerűséget lehetett ki-behúzogatni. Ebben a „fiókban” vetettek állítólag puha, meleg ágyat a kis József Attilának.” (Emlékkönyv.) Hol található a jele annak, hogy komolyan számba vették volna József Attila későbbi és egész életét befelhőző íélclemérzéseinek, üldöztetésének nyomait azokon a tájakon, ahol azok valóban kezdődtek? Tudom, hogy vannak idegbetegségek, melyek általában függetlenek a kortól és társadalomtól, de hogy ezek az idegbetegségek kirobbannak-e és mikor és milyen mértékben, megfogannak-e és kiben, annak olyan kivert kutyáéhoz hasonló sorskörülmények a döntő okai, mint például a lelenci gyerek sorsa. Talán nem meggyőző és tudományos érv irodalmi elemzésben, de múlhatatlan emlékeztetnem kell a lelenci gyerekek sorsára. 10