Váci Mihály: A zsezse-madár. Tanulmányok, cikkek, vallomások 1960-64 (Budapest, 1964)

Új barázdák

az emberi szenvedés, az emberi lét dilemmáinak minden le­hetséges kombinációját átélték. Az emberiség egy évszázada vált igazán egységes mozdulású, igényű egyetemes törté­nelmi jelenséggé azzal, hogy az addig szétmorzsolt részecs­kék ellentétes érdekei helyett az elnyomásra vetettek nagy többségével, egységes szenvedésű, igényű, szükségletű és egyjövőjű tömegeivel kezdte azonosítani önmagát. Ez a szó „emberiség” - száz éve mondható ki és hangzik hitelesen, mióta ez a faj önmagát azokban látta megtestesülni, akik benne a többséget alkotják, és a lényeget, léte fenntartását képviselik, jelentik. Az emberiség fogalmának egyetemes­sége nem képzelhető el csak a lényegi többséget képvise­lők jelentőségének, szerepének a történelemben való kitelje­sedésében. József Attila egyetemességéig így jutunk el, és így jut el József Attila az emberi egyetemességig. Egyete­messége okait ne csupán a bécsi vagy a párizsi, vagy akár­milyen szellemi, művészi élet, baráti kapcsolatok hatásaiban keressük, ne valamilyen társadalom fölötti, valóságtól elvo­natkoztatott, pusztán artisztikus jelenségnek, pusztán a nagy humanisták szellemével rokon magatartásnak tekintsük. Egyetemessége és humanizmusa szélesebben öleli át a társa­dalmat, mélyebbről nő fel, és magasabbra emelkedik az ösz­­szes társadalmi osztályok, rétegek érdekeinek megértésé­ben, átélésében ée vállalásában. Mert átélte a legnyomorul­tabb osztályok csigolyaroppantó és önérzetirtó ájulatát, azért tudta vállalni minden osztály, az emberiség szenvedéseit, érdekeit, még vétkeit is. Nyugtasd, a gazdagok riadt kis lelkét — lesz majd kegyelem. Forrást kutat - nem vért itat a szabadság s a szerelem. 21

Next