Vadas József: A konstruktőr. Kassák Lajos képzőművészeti munkássága (Budapest, 1979)
Mesterek köszöntése
pusztán Uitzon keresztül hat Derkovitsra. Van más közvetítő is: Kmetty János, az aktivizmus leghűségesebb képviselője, akit kritikai fenntartásai ellenére, Kassák mindig igen nagyra becsült. Irt már róla annak idején a Mában, együtt dolgozott vele az aktivisták között, szerepelteti mindkét képzőművészeti könyvében, a Vallomásban és a Képzőművészetünkben. A fiatal Derkovits Kmetty műtermében tanulja a grafika technikáját, s a technika mellett elsajátítja a mester aktivista szemléletű művészetének dinamizmusát is. A konstruktivizmus eszmerendszere azonban nemcsak a képzőművészetben szívódott fel. Hasonló jelenségnek vagyunk tanúi az irodalomban is. Például József Attila költészetében. József Attilát, akárcsak Derkovitsot, ellentmondásos viszony fűzte Kassákhoz. Mindketten hozzá fordultak, tőle - lapjától és mozgalmától - kapták az első tanácsokat. De egyikük sem tudott azonosulni vele. Leegyszerűsítve, s némiképp történetietlenül, Kassák nézeteit apologetizálva azt mondhatnánk: ők a hagyományokat többre tartották, mint Kassák. Nevezetesen: a rímes, a kötött verset, illetve a figurális ábrázolásmódot. Ezért tehát csak találkozásuk lehetett Kassákkal, de együttműködésre nem került sor. Már egy új nemzedék tagjai voltak; egy olyan nemzedék tagjai, amely az avantgarde oldaláról érkezett a magyar művészetbe (szemben a Nyugat polgári szárnyával vagy a Gresham-körrel), de nem érte be az avantgardedal. így hát amilyen törvényszerű elszakadásuk Kassáktól, olyannyira logikus az is, hogy magukba szívták Kassák elveit. József Attila például nemcsak azért vonzódott hozzá, mert mindketten a munkásosztály költőinek vallották magukat. Költészetében a konstruktivizmus ideológiájának több fontos programpontja is helyet kapott. Méghozzá szorosan összefonódva a marxista tanokkal. Egyik legnyíltabban osztályharcos versében, A város pereménben, annak is sokat s méltán idézett utolsó szakaszában írja, a képarchitektúráival rendteremtést hirdető Kassákot felidézve: A költő - ajkán csörömpöl a szó, de 6 (az adott világ varázsainak mérnöke) tudatos jövőbe lát s megszerkeszti magában, mint mi majd kint, a harmóniát. Ez a versrészlet természetesen nem konstruktivista. Mindenekelőtt azért, mert József Attila határozott különbséget tesz a művész és cselekvő tömegek között. Nem ringatja magát illúziókban; tisztában van azzal, hogy a költő (tehát a képzőművész is), csupán magában vagy szűkebb környezetében teremthet harmóniát. Ö is mérnöknek nevezi a művészt, mint 161 minden konstruktivista, csakhogy a varázslatok mérnökéről beszél, tehát