Várhelyi Tamás (szerk.): Korunk technikája 1966 (Budapest, 1966)
Ambrózy Denise: Tanul az ember, tanul a gép
Nyelv és statisztika A gépi fordítás szükségessé tette a nyelv rendszerének új módszerekkel való kutatását is. E módszerek közös vonása, hogy nem annyira a nyelv történeti fejlődésére, mint inkább élő sajátosságaira fordítanak figyelmet, és a törvényszerűségeket matematikai pontossággal, matematikai képletek segítségével fogalmazzák meg, hiszen a gép csak így értheti meg őket. (Strukturális, matematikai nyelvészet.) Az új kutatások során egyre több olyan vizsgálatot végeznek, amelyekkel a nyelv bizonyos statisztikailag is jellemezhető sajátosságait igyekeznek feltárni. Vizsgálják, hogy melyik szó milyen gyakorisággal fordul elő a nyelvben, tanulmányozzák egy-egy szakterület vagy egy-egy szerző különleges szókincsét, hogy milyen gyakran fordul elő egy-egy betű, hogyan oszlanak meg a szavak hosszúság szerint stb. Hogy a statisztika valóban reális legyen, nagy terjedelmű szövegrészieteket kell tanulmányozni. Erre a célra nyilvánvalóan sokkal alkalmasabb a gyors működésű számológép, mint az ember. A próbafelvételnek bizonyos szabványai is kialakultak. Sokszor csak „vakon” választanak ki bizonyos oldalakat, és rajtuk számlálják meg a szavakat, betűket stb. Máskor a találomra kijelölt oldalak első vagy utolsó tíz sorának szövegét elemzik.'S mind gyakrabban alkalmazzák ezen a területen a valószínűségszám ítást. Nagy érdeklődésre tarthatnak számot azok a számítások, amelyekkel egyes írók, költők stílusát jellemzik számszerű, statisztikai adatokkal. Hogy egy-egy író milyen szavakat használ gyakrabban, s milyeneket ritkábban, a rövid vagy a hosszabb mondatokat kedveli-e, mekkora szavainak átlagos szótagszáma, valóban elárul egyet és mást a stílusáról. Az ilyen statisztikai vizsgálatok útján kapott adatok annyira jellemzőek lehetnek, hogy kétes esetekben bizonyítékként is felhasználhatók a szerzőség mellett vagy ellen is. Az irodalomtörténet hasznát láthatja ennek. Gondoljunk csak századunk első éveire, amikor íróink nagy része újságírói munkát is végzett, és cikkeik jelentékeny része névtelenül jelent meg. Kovalovszky Miklós például statisztikai úton vizsgálta, milyen névtelen cikkek köszönhetők Ady publicisztikai munkásságának. Számok vallanak József Attila költészetéről Wacha Imre ugyanilyen statisztikai alapon vizsgálta József Attila költői stílusát és — ami ezzel szorosan összefügg — költői felfogásának változásait. József Attila egyik kedvelt szava a „csend — csönd”, amelyet hol egyik, hol másik alakjában használ. A „csend” formát mindig emelkedettebb, költőibb, légiesebb hangulat, mondanivaló kifejezésére használja verseiben, a csönd forma jelentése viszont általában reálisabb, „konkrétabb” hangulatú. Wacha kimutatja, hogy József Attila költészetében 1921—23 között — tágabb értelemben vett zsengéinek korában —, a „csend” és a „csönd" formák használatában nagyjából egyensúly van, az útkeresés időszakában, 1924—27 között a „csönd” alak uralma figyelhető meg, 1928—34 között, a nagy proletár versek korszakában pedig ismét a "csönd" szerepel nagyobb számban, míg végül József Attila életének utolsó szakaszában a „csend” jut túlsúlyba. Ugyanilyen jellemző adatokat szolgáltat József Attila stílusának és költői felfogásának elemzéséhez az is, milyen arányban fordulnak elő verseiben az új, korábban a költészetben nem alkalmazott, a poézis birodalmában jórészt 143