Várhelyi Tamás (szerk.): Korunk technikája 1966 (Budapest, 1966)
Ambrózy Denise: Tanul az ember, tanul a gép
általa meghonosított szavak (argóelemek, munkás, proletár szavak, mozgalmi kifejezések stb.). „Ezek a szavak pályájának elején — állapítja meg Wacha Imre — szókincsének csak kis részét teszik ki. 1924—27 között e szavak nagymértékű áradása figyelhető meg verseiben. 1927—30 között az áradás mérséklődik, 1930—34-ig pedig újabb nagymértékű emelkedést tapasztalunk. Költészetének ezt a korszakát ez a szókincsréteg jellemzi leginkább nyelvi szempontból. 1934-től kezdve azonban József Attila szinte teljesen visszatér a hagyományos költői nyelv szókincsének használatához." Wacha mindehhez még hozzáfűzi azt is, hogy József Attila szókincsének változása összefügg a versformák változásával is. ,,Azokban a korszakokban — írja —, amelyekben a költő szókincsében nagy a „versbe nem illő", az új, expreszsziv szavak száma, formailag is sokkal változatosabbak, kifejezőbbek a versek, mint az olyan korszakokban, amelyekben a költő túlnyomórészt a hagyományos költői nyelv szavaival él. József Attila utolsó költői korszakában, amikor csaknem teljesen visszatért a hagyományos költői nyelv szókincséhez, nagyarányú formai egyszerűsödés figyelhető meg. Verseinek többségét akkor szonettformában irta." Ősi írások megfejtése A nyelvkutatás statisztikai módszereinek újabban fontos szerep jut a ma élő nyelvek ősi nyelvemlékeinek, vagy a rég kihalt nyelvek szövegeinek megfejtésében. Példaként megemlíthetjük a maya írás statisztikai módszerekkel, elektronikus számológéppel való megfejtését. Annakidején a spanyol hódítók lerombolták a mayák városait (a mai Guatemala és Brit Honduras területén), elégették a maya írásokat, hogy szabad utat biztosítsanak a spanyol nyelv elterjedésének. Mindössze három maya kézirat maradt fenn, amelyet Madridban, Drezdában és Párizsban őriznek. Fennmaradtak olyan szövegek is, amelyekben már nem az eredeti maya hieroglifákat, hanem az ősi spanyol betűket használták. így rendelkezésünkre áll egy spanyol—maya szótár. Megmaradt a Csilam bálán, történelmi feljegyzések és jóslatok gyűjteménye, továbbá Diego de Landa spanyol püspök leírása a mayák szokásairól, és maya ábécéje, amely azonban alig hasonlít a eredeti maya írásjelekhez. Több mint 130 éve kísérleteztek már a maya nyelv megfejtésével, de sikertelenül. A hagyományos kutatási módszerek nem is nyújtottak lehetőséget rá, hogy fényt derítsenek a nyelv titkaira. Három fiatal novoszibirszki szovjet tudós, Valentyin Usztyinov, Eduárd Jevreinov és Jurij Koszarjov azonban új módon fogott hozzá a rejtély megoldásához. Megállapították, hogy a spanyol írásjelekkel feljegyzett maya szövegekben melyik betű milyen gyakorisággal fordul elő, illetve bizonyos betűcsoportok milyen gyakorisággal szerepelnek, stb. Megvizsgálták a maya hieroglifákkal írt szövegeket is, és ott is megállapították, hogy melyik hieroglifa milyen gyakorisággal fordul elő. Ahol az előfordulási valószínűségek megközelítették egymást, ésszerű volt a következtetés, hogy a betű vagy betűcsoport egyezik a hieroglifával. Az egyeztetések révén fokozatosan sikerült megfejteni a maya nyelv rejtélyét. A munka során annyi számítást kellett elvégezni, amennyit több száz matematikus is csak több év alatt hajthatott volna végre. Az elektronikus digitális számológép azonban a megfelelő programozás után másfél nap alatt elvégezte a szükséges számításokat. Ugyancsak elektronikus számológépek segítségével fejtették meg a holttengeri tekercsek titkát is. Ezeket a papiruszokat, amelyeken ősrégi héber 144