Váriné Szilágyi Ibolya (szerk.): A pszichikum és a tevékenység a mai szovjet pszichológiában (Budapest, 1974)

Tanulmánykötetünk — szándéka szerint — az eddigieknél átfogóbb és rendszeresebb betekintést kíván nyújtani a mai szovjet pszichológia műhelyébe. Nyilvánvalóan sem az egyes nagyobb területeket átfogó kuta­tási témakörök kiválogatásánál, sem a komplex kutatói elképzelések illusztrálá­sánál nem törekedhettünk teljességre. Vá­logatásunk középpontjába az ember ma­gasabb rendű pszichikus aktivitására, az emberi tevékenységre összpontosító társa­dalmi-történeti nézőpontú kutatási vonu­lat került. Ez a „tevékenység-centrikus” kutatási irányzat ma már nem korlátozó­dik a Vigotszkij-iskola képviselőire, a „nagy klasszikusok”-ra (Leontyevre, Luri­­jára, Galperinre, Bernsteinre). Ezt doku­mentálják a fiatalabb kutatói generáció je­lesebb munkáiból kiválasztott tanulmá­nyok, melyek egyrészt azt jelzik, hogyan igazolódtak a kísérleti munkában és a gyakorlatban az irányzat hipotézisei, il­letve — és ez legalább annyira lényeges — milyen új problémákkal kerültek szembe a mai szovjet pszichológusok vizsgálódá­saik során. Új tématerületekre hívják fel a figyelmet A. A. Leontyev, Tyihomirov, Gorbov, Leonov, Neumark, Kon stb. ta­nulmányai: szociálpszichológiai, pszicho­­lingvisztikai, gondolkodáslélektani, űr­pszichológiai kísérletek anyagával és mód­szertanával foglalkozó tanulmányaikban. Az igen alapos bevezető tanulmány szer­zője a „tevékenység-centrikus” irányzat et­­méleti, fogalmi apparátusában kialakult tudományos kategóriák történeti fejlődé­sének logikai-kritikai hátterét törekszik megvilágítani. GONDOLAT

Next