Vécsei Irén: Molnár Ferenc - Irodalomtörténeti Kiskönyvtár. Magyar Írók 3. (Budapest, 1966)
Könyvet írni — sokáig nem gondoltam rá. A másfél évtizedes lektori-szerkesztői munka az olvasást tette kötelességemmé, úgy is mondhatnám, mesterségemmé. Figyelő, értő és megértő olvasónak kellett lennem, s nemegyszer az alkotási folyamat tanúja is lehettem. Mindig izgatónak éreztem író és mű viszonyát. Kizárólag élő írók munkáival foglalkozva a személyes benyomások sajátos helyzetet teremtettek e viszony esztétikai-emberi kölcsönhatásának megfejtéséhez. Olykor az olvasmányélmény kiegészítéseként hatottak, s segítettek az írói szándék és a megvalósítás között támadt rés fel töltéséhez. Máskor meglepő tapasztalatokhoz vezettek: az író egyéniségéről, felkészültségéről kialakított kép megzavarodott, és sehogy sem illeszkedett a műhöz. Ez az ellentét jó és rossz értelemben érvényesült: vagy a mű lett méltatlan teremtőjéhez, vagy a gyerek csodagyerek-