Vértes László: Medveemberek krónikája (Budapest, 1957)
Egy fiatal régészből, 30 turistából és egy ölyvből álló furcsa karaván verte fel egy reggel az eldugott bükki Szilvásvárad falu csendjét. Ezzel kezdődött az a nyolc esztendeig tartó, izgalmas és mulatságos, komoly és viszontagságos tudományos kutatómunka, amelynek története a MEDVEEMBEKEK KRÓNIKÁJA. Négy nyáron át folyt az ásatás az Istállóskői-barlangban, a medvét istenükként imádó ősemberek 80 000 év előtti tanyáján. Telente — és az ásatások után még 4 teljes évig — folyt a gazdag ásatási leletanyag feldolgozása a múzeumokban, laboratóriumokban, tudományos intézetekben. Végül is ezernyi apró részletből egybeállt az összkép: a „történelem előtti” kor embere történetének egyes fejezeteire fény derült, s a 12 kutató sokévi munkájából született tudományos munka megjelent a régészeti szakfolyóiratban. Eközben a fiatal régész számos szakmai és emberi tapasztalatra tesz szert, az olvasó pedig megtudja, milyen kalandokban van részük a kutatóknak a vadregényes bükki terepen és az íróasztal mellett. A humoros és izgalmas események közben megismerkedik a régészet és a kiegészítő tudományok művelőivel, behatol a tudományos műhelytitkokba és felfedezi, mi rejlik az egyszerű szó mögött: tudományos feldolgozás. 43 tábla, a munka 17 részvevőjének karikatúrái és számos humorosan megrajzolt, de — akárcsak maga a könyv — komoly tartalmú illusztráció egészíti ki a munka mondanivalóját.