Vértes László: Medveemberek krónikája (Budapest, 1957)
II. Íróasztalnál
azonban, ha felteszem, hogy ehhez az öt oldalhoz több munkát kellett végeznie, mint a többi munkatársaknak ötven oldalhoz. Először magam sem láttam világosan, mi is a teendő a medvefogakkal. Összeültünk néhányan haditanácsra: Kretzoi Miklós, Jánossy Dénes, Bartha Ferenc, aki csigákon végez variáció statisztikai vizsgálatokat, Soltész és én, a csábító. A tanácskozás eredményeképpen kiválasztottunk két fogfajtát, amelyből a legtöbb példányunk volt; az alsó első és második őrlőfogat. Az volt a feladat, hogy ennek a két fognak minél több méretét felvegye Soltész, a méreteredményeket matematikailag feldolgozza, és táblázatokba, grafikonokba foglalja. Munkájából kettős eredmény születhet. Élettani adatokat kaphatunk a barlangimedvék fejlődéséről, és testméreteik változása felvilágosítást adhat a Bergmann-törvény alapján az éghajlati viszonyokról éppúgy, mint a rágcsálófogak variációs vizsgálatai. Könyveket kerítettünk, amelyekből az áldozat megtanulhatta a variációstatisztikai vizsgálatok módszereit, majd megismerkedett a barlangimedve-fogak jellemző gumóival, csúcsaival, végül kezébe adtuk a hasonló külföldi vizsgálatok irodalmát. Az alsó állkapocs két őrlőfogát vizsgálta, két rétegre különítve. Lemérte a fogak teljes hosszát, szélességét, a fogkúpok közötti különböző távolságokat, valamint az egyes kúpok által befogott szögek nagyságát. Összesen 681 fogat dolgozott fel, s mindegyiken kilenc távolsági méretet és négy szöget mért le. Eredményeit éppen úgy ábrázolta grafikonon, mint Jánossy a rágcsálók méretváltozásait. Soltész 25 grafikonja közül azt mutatjuk be, amelyik az alsó és felső réteg fogai között a legnagyobb valós — matematikailag bizonyítottan nem véletlenszerű — különbséget ábrázolja. Vizsgálatai végeredményeképpen a következőket állapította meg: A tízezer esztendő alatt, amíg a barlang két vizsgált rétegének foganyaga beágyazódott, a barlangimedve második zápfoga nem változott meg mérhető mértékben. Az első zápfog méretei azonban megváltoztak: ez a fog arányosan kisebb lett 2 %-kal. A méretcsökkenés viszont nem állt arányban a barlangimedve általános testméreteinek megváltozásával. Valamennyi istállóskői megfigyelés értelmében ez idő alatt az éghajlat mostohább lett, tehát a Bergmann-törvény szerint a barlangimedvéknek növekedniük kellett. Az ellentét, hogy ti. eközben az első zápfog kiseb-140 Soltész Béla