Vértes László: Medveemberek krónikája (Budapest, 1957)
II. Íróasztalnál
tudományág legrészletesebb apró kérdéseit is. Alig egy-két év múlva egymás után jelentek meg tanulmányai, amelyekben nemcsak ellenőrizte és helyesbítette Milankovic számításait, hanem a csillagászati elméletet lényeges pontokban tovább is fejlesztette. Megalkotta a jégkorszak éghajlatának megismerésében nélkülözhetetlen klímatípusokat, összeállította a „klímatípus-kalendáriumot ”. Meggyőződésem, hogy ő maga sejtette legkevésbé ebben az időben, hogy munkájával a jégkorszakról való tudásunkat forradalmasította. A földtan szakembereinek kezébe olyan varázskulcsot adott, amely a legáttekinthetőbb magyarázatokkal oldja fel a jégkori éghajlat tanúinak: a folyóteraszoknak, löszrétegeknek, barlangi kitöltésanyagoknak viselkedését, titkait és amely szinte 100 éves pontossággal határozza meg az egyes klímafolyamatok korát. A csillagászati elmélet kialakulása előtt a jégkorszak okaira és lefolyására szinte annyiféle elméletet dolgoztak ki, ahány szakember a kérdéssel foglalkozott. A földtörténet folyamán már a Föld hajnalkorától kezdve többször is voltak jégkorszakok. A kifejlődésük magyarázatára felhozott okok egy része az északi és déli sarkok vándorlását, a szárazföldek nagymértékű elmozdulását, a Golf-áramlat helyváltoztatását, a hegyképződést, a levegő széndioxid-tartalmának növekedését stb. említi meg. A legtöbb elmélet olyan jelenségekre épít, amelyek valóban közrejátszottak a jégkorszakok kialakulásában, azonban nem közvetlen előidézőjükként, hanem mint a csillagászati változások kísérőjelenségei. Ilyen pl. az az elmélet, amely szerint az északi félgömbön nagy területek kiemelkedtek és a hóhatár fölé kerültek. Hótakaró alakult ki rajtuk, amely sokkal több napsugarat vert vissza a világűrbe, mint a hómentes erdők, vagy más földterületek. Az így szenvedett hőveszteség alakította volna ki a jégkorszakokat. A fokozott hővisszaverődés, az albedo valóban jelentős tényező az eljegesedések idején, a hóhatár leszállását azonban nem hegyképződés hozta létre, hanem csillagászati tényezők: a Föld pályaelemeinek megváltozásai. A Föld pályaelemeire gyakorolt csillagászati, kozmikus tényezők már közel 100 esztendővel Milankovic és Bacsák munkássága előtt felkeltették a tudósok figyelmét. A múlt század csillagászainak azonban nem állott rendelkezésére elegendő ismeretanyag ahhoz, hogy hibamentes ék kielégítő elméletet alakíthassanak ki. A csillagászati elmélet még inkább csak ígéret volt, semmint komolyan számbavehető magyarázat. De már kezdetleges alakjában is olyan erős hatást gyakorolt a szakemberekre, hogy a legkiválóbb elméket is fel tudta sorakoztatni maga mögött. Szeretnénk ennél a pontnál egy pillanatra időzni, és elgondolkodni azon, hogy vannak különlegesen nagyképességű, biztos ítéletű emberek — zseniknek nevezi őket a mindennapi élet — akik bármilyen tárgyhoz nyúlnak, bármilyen, tőlük idegen tudományág problémáiról mondanak véleményt, mindig a helyes utat találják meg, biztos ítélettel az egyedül reális szempontokra tapintanak rá. Ilyen különös szellemi képességekkel megáldott ember volt Kossuth Lajos. Ismeretes, hogy a természet erősen fog166