Vitányi Iván: A zene lélektana (Budapest, 1969)
Első rész: A művészet pszichológiája
meit elemezném. De még az is botorság volna, ha az érzelmeket legalábbis az ihlet forrásának tenném meg. Mert minden lelki mozzanatomnak, habomnak, csöppömnek forrása teljes életem meg annak a világgal való összefüggései, azonképpen az ihlet meg az érzelem teljes életemből fakadó mozzanatok. Nem egymás forrásai, hanem közös forrásból eredőek, többi eseményemmel, cselekedetemmel, élményemmel egyetemben, hiszen mindőjüket életem szüli.149 József Attila nem tagadja, hogy „az ihlet mindamellett érzelmes”, de ragyogó dialektikával mutat rá, hogy az érzelem nem tartalma a művészetnek, hanem formája. Az ugyanis, hogy milyen valóságos érzelmek kísérik az alkotó vagy a színész munkáját, a mű szempontjából mellékes: „a színésszel madarat is lehetne fogatni, hajói adja a bánatosat. Hát nem is az érzelem kifejezéséről forog ott szó. Éppen megfordítva, a bánat, az érzelem a forma, azaz formai elem, amely valami másnak a kifejezése végett szerepel.”150 Ezzel nagyon fontos dolgot mondott ki, amelyet sajnos azóta sem vesznek eléggé figyelembe, sem az esztétikai, sem a művészetpszichológiai irodalomban. Közkeletű ugyanis az a felfogás (gyakran még marxista esztétikai művekben is), amely az érzelmeket a műalkotás tartalmi tényezői közé sorolja. József Attila félreérthetetlenül és meggyőzően állítja, hogy forma. Ez is éppen elég különbség azonban a tudományos tevékenységgel szembeállítva, amelynek az érzelem kísérőjelensége, ösztönzője, vagy esetleg (a pszichológiában) tárgya, de semmi esetre sem formája! A művészetben viszont ezzel magyarázhatjuk azt, hogy minden olyan műfaj, művészeti ág, amelyben különösen nagy szerepet tulajdonítanak az érzelmek kifejezésének (tehát éppen a zene, valamint a költészet, a festészet bizonyos műfajai) formai felépítésében szigorúbb, zártabb, mint a „prózai” műfajok. Ezzel el is jutottunk a zene szorosabban vett problémáihoz. Áttekintve a művészetpszichológia legáltalánosabb problémáit, rátérhetünk közvetlenül a hangok képzésével és észlelésével, majd a zenei tevékenységgel kapcsolatos lélektani kérdések tárgyalására.