Vörös Márton: A nagy kisérlet - Magyar világ (Budapest, 1960)
A Norma munkája
AZ ELSŐ NAP 109 azt, mintha a Norma a helyi közigazgatással s értelmiséggel szorosabb kapcsolatot létesítene, mint a paraszti lakossággal. Ennek a veszélyes feltételezésnek elejét vettük azzal, hogy a továbbiakban a helyi értelmiség iránt (kivéve az együttműködő tanítói kart és az orvost) oly tartózkodással viseltettünk, mely ugyan nem lehetett bántó a részükre, de megnyugtathatott mindenkit atekintetben, hogy valóban a község teljességét, vagyis a parasztságot szolgáljuk. A helyzettel ismerős vezetőknél szerzett ismeretek alapján könnyebben indult meg a helyi szereplők azonnali szervezése. így énekkarok, tánccsoportok alakultak, kukorica- és tollfosztó téli mese-esték szerveződtek a Norma révén, melyek később állandósulva tovább folytatták működésüket. A helyi szereplők szervezése igen széles körű lehetett. 75 évesig mindenki részt vehetett az esti előadások kulturális programjában. A csoportok a magukkal vitt irodalmi és énekanyagot azonnal átadták, hogy a verseket, dalokat a kijelöltek azonnal tanulhassák. Külön fejezetet érdemelne az a megrendítő hatás, amelyet az Ady és József Attila parasztvonatkozású költeményeit előadó szavalókórusok váltottak ki. E szavalókórusok parasztlegényekből és lányokból állottak, kik a Norma tagjaival kart karba fonva együtt szavaltak. A legelső napok látogatásainak legnehezebb részét a vendégszerető kínálgatások tapintatos távoltartása jelentette. Az elszállásolás szabályai szerint a vegyes csoportokból egy családnál csak vagy a férfi, vagy a női tagok lakhattak. Kis helyen, ahol a szállásviszonyok a városi ember előtt elképzelhetetlenül rosszak voltak, az egész csoport lakhatott egy családnál, de a férfiak és a nők a lakóház két ellentétes részén lettek elhelyezve.