Vörös Márton: A nagy kisérlet - Magyar világ (Budapest, 1960)
Kísérlet az üzemi (gyári) népművelésre
ÜZEMI NÉPMŰVELÉS 223 tettek a „kultúrtermek” iránt. Számolva ezzel, kiadtuk a jelszót: műhelyben, munkahelyen tartunk előadást. Az előadások ott folytak tehát, ahol a termelés. Több üzemrész dolgozói a legnagyobb műhelyben jöttek össze. Az előadóknak nagyszerű élményt jelentett a hatalmas gépek között, óriási gyapotbálák mellett, félig kész termelvények özönében előadást tartani. Lehetett volna József Attila munkássorsról írt versét szebb helyen elmondani, mint a három emelet magas műhelyben tornyosuló, félelmetesen szép gépek mellett? Mily különös és maradandó élmény volt az, amikor egy gőzmalom fülsiketítő zaja után, a gépek csöndjében megszólaltak Petőfi versei vagy Solohov „Csendes Don”-jának részletei. A munkások sokszor ragaszkodtak ehhez, mert úgy érezték, hogy a megszokott környezet segít feloldani az előadó és hallgatósága között a hivatalos kapcsolatot. A patronázs-munka körülbelül hetven üzemben havi 100—120 előadást, helyesebben foglalkozást tartott, mely már puszta számával is példátlan volt Pécsett. Az üzemek patronázs-jellegű kulturális munkája 1956-ban már harmadik éve folyt. Az állandóan szaporodó tapasztalatok a munka eszmei, tárgyi és technikai menetét állandóan tökéletesítették. A kísérlet híre eljutott olyan nagyüzembe is, ahol addig csak reménytelen próbálkozások játszódtak le. Ilyen volt a Pécsi (Zsolnay) Porcelángyár is. Az Építők Szakszervezete nem nézhette tétlenül az üzem telkével szomszédos gyönyörű művelődési palota kihasználatlanságát (bár folytak ott filmvetítések házi szervezésben), és megkísérelte a patronázs-munkát. A nagy propagandával megszervezett várostörténelmi előadáson négy hallgató jelent meg. A négy, zavarban várakozó hallgatónak az előadó azt mondotta, hogy még egyetlen embernek is megtartja az előadást, hiszen az előadó maga is csak egy ember, s elő-