Waerden, Bartel Leendert van der: Egy tudomány ébredése. Egyiptomi, babiloni és görög matematika (Budapest, 1977)
Matematika könyvekben gyakran szerepel forrásként van der Waerden műve. Kiadónk most teljes egészében átnyújtja az olvasónak a már több nyelven és több kiadást megért teljes művet az ókor matematikájáról. A szerző alapkoncepciója: a matematika története nem választható el az általános kultúrtörténettől. A matematika a szellemi élet alkotórésze, és nem csupán a csillagászattal és a mechanikával áll szoros kapcsolatban, hanem az építészettel és a technikával, sőt a filozófiával is. E tudományok keletkezése, a kezdet, a forrás, egyike a kultúrtörténet legizgalmasabb és legaktuálisabb kérdéseinek. De kielégítő választ a legtöbb történelmi műben hiába keresünk. Pedig nem értékelhetjük és nem érthetjük a modern tudományok teljesítményét az antik tudományok ismerete nélkül. Pl. az analízis, a modern matematika legnagyobb és a fizika számára legfontosabb fejezete Newton differenciál- és integrálszámításán alapul. De ezt is csak úgy értelmezhetjük helyesen, ha az Arkhimédész-féle felszín- és térfogatmeghatározások folytatásának tekintjük. A mű nyolc fejezete közül az első három az egyiptomi és a babiloni matematikával foglalkozik, a többi a görög matematikatörténet négy évszázadát (i.e. 600 és 200 között) öleli fel Thalésztől Apollónioszig. Az első három évszázadot nemrég még félhomály fedte, az utóbbi időben azonban néhány új eredmény sok új összefüggésre világított rá. O. Neugebauernak sikerült bebizonyítani a görög matematikának a babiloni algebrával való összefüggését. Ma már az algebra kezdetét nem Diophantosztól számítjuk, hanem két évezreddel régebbről, Mezopotámiából.