Waerden, Bartel Leendert van der: Egy tudomány ébredése. Egyiptomi, babiloni és görög matematika (Budapest, 1977)

Matematika könyvekben gyakran szerepel forrásként van der Waerden műve. Kiadónk most teljes egészében átnyújtja az olvasónak a már több nyelven és több kiadást megért teljes művet az ókor matematikájáról. A szerző alapkoncepciója: a matematika tör­ténete nem választható el az általános kultúr­történettől. A matematika a szellemi élet alkotó­része, és nem csupán a csillagászattal és a mecha­nikával áll szoros kapcsolatban, hanem az építé­szettel és a technikával, sőt a filozófiával is. E tudományok keletkezése, a kezdet, a forrás, egyike a kultúrtörténet legizgalmasabb és leg­aktuálisabb kérdéseinek. De kielégítő választ a legtöbb történelmi műben hiába keresünk. Pedig nem értékelhetjük és nem érthetjük a modern tudományok teljesítményét az antik tudományok ismerete nélkül. Pl. az analízis, a modern matema­tika legnagyobb és a fizika számára legfontosabb fejezete Newton differenciál- és integrálszámítá­sán alapul. De ezt is csak úgy értelmezhetjük helyesen, ha az Arkhimédész-féle felszín- és tér­fogatmeghatározások folytatásának tekintjük. A mű nyolc fejezete közül az első három az egyiptomi és a babiloni matematikával foglalko­zik, a többi a görög matematikatörténet négy évszázadát (i.e. 600 és 200 között) öleli fel Thalésztől Apollónioszig. Az első három évszázadot nemrég még fél­homály fedte, az utóbbi időben azonban néhány új eredmény sok új összefüggésre világított rá. O. Neugebauernak sikerült bebizonyítani a görög matematikának a babiloni algebrával való összefüggését. Ma már az algebra kezdetét nem Diophantosztól számítjuk, hanem két évezreddel régebbről, Mezopotámiából.

Next