Weimann, Robert: Az új kritika. Az új interpretációs módszerek története és bírálata - Studium Könyvek 52. (Budapest, 1965)
WEIMANN: AZ ,,ÚJ KRITIKA“ Robert Weimann a berlini Humboldt egyetem tanára. Kutatásait három problémakörben folytatja: Shakespeare és kora, a regény és a regényforma története és fejlődése, az általános irodalomtudomány történeti és módszertani szétbomlása. A 37 éves tudóst kiváló munkássága elismeréséül 1964-ben Nemzeti díjjal tüntették ki. Jelen munkájában — mely oroszul és részben, franciául is megjelent — alaposan, részletesen elemzi a „new criticism” gyűjtőnéven összefoglalt polgári esztétikai irányzatok fejlődéstörténetét, eszmei alapját. A „new criticism”, azaz az Új Kritika fogalmát Weimann a legtágabb értelemben használja, „beleértve mindazon kritikusokat, akik a módszert és értékelést illetően tudatosan eltérnek a hagyományos irodalomtudománytól”. Miben állnak ezek az eltérések, mi a történelmi alapja keletkezésüknek, melyek eszme-történeti ösztönzőik — ezekre a kérdésekre kapunk választ. Történelmileg és kritikailag értékeli az irodalomtudománynak ezt az áramlatát. Óriási anyagismeretre támaszkodva, marxista módszerrel mutatja meg, hogy a polgári humanizmusból kiábrándult, a valódi öszszefüggéseket fel nem ismerő polgári kritikus hogyan jut zsákutcábá. íbOLAT