Weizsäcker, Carl Friedrich von: Válogatott tanulmányok [Weizsäcker] (Budapest, 1980)
A 20 századi fizika egyik legszembetűnőbb vonása a természettudomány és a filozófia különös összeszövődése, a filozófiai nézetek szerepének növekedése a konkrét természettudományos kérdések kiválasztásában és eldöntésében. Ugyanez az összefonódás jellemzi Carl Friedrich von Weizsäcker életútját és életművét is. Ma még nagyon nehéz lenne megmondani, hogy Weizsäcker fizikai vagy filozófiai eredményei lesznek-e maradandóbbak a tudomány történetében. A fizika tevékenységi területére eső alkotásainak körvonalai hamarabb tűnnek elő: nevéhez fűződik a Nap energia-háztartását megmagyarázó egyik lehetőség, a karbonciklus felismerése, a bolygók kialakulásának kozmogóniai modellje, a magfizika félempirikus tömegformulája, vagy a gyorsan mozgó töltött részecskék elektromos terét virtuális fotongázként leíró Weizsäcker Williams-közelítés. Egyes elképzelések szerint Weizsäcker és Williams elmélete előrevetíti a gyorsan mozgó nukleonok, mezonok és kvarkok problémájának megoldását is. Weizsäckernek köszönhető a kvantummechanika Neumann János által kiépített matematikai formalizmusának logikai interpretációja. Éppen ezért tartják számon a kvantumlogika megalapítójaként. Logikai munkássága a kvantummechanika interpretációs kérdéseihez és ezeken keresztül az alapvető filozófiai problémákhoz kapcsolódik. Weizsäcker filozófiai ismereteivel századunk legkiválóbb fizikusai közül is kiemelkedik. Mielőtt a starnbergi Max