Wessetzky Vilmos: Előázsia művészete az ókorban - Művészettörténet 4. (Budapest, 1958)
Az emberiség kultúrtörténetében oly nagy jelentőségű Előázsia művészettörténetét és ezzel együtt azt a kultúrát, amely Keleten a történeti kor hajnalán az emberiség művelődésének legjelentősebb központjai közé tartozik, gyakran, bár helytelenül, Babilónia és Asszíria művészeteként foglalják össze. Mezopotámia („folyamköz”) neve csak későbbi — görög eredetű. A Tigris és Eufrates folyamok vidékének nagyhatalma, Babilónia csak az i. e. II. évezredben kerül a történelem színpadára és jut hamarosan vezetőszerephez, Asszíria pedig még későbben. Kisázsia két nagy folyójának vidéke is csak gócpontját jelenti annak a hatalmas területnek, amely művészettörténeti szempontból sem hanyagolható el. Ezért, ha egész röviden is, de ismertetnünk kell azokat a különböző geológiai felépítésű peremterületeket is, amelyek a folyamköz síkját övezik. Az egyiptomi táblavidéknek a Nílus völgye és a Vöröstenger törésvonalával megszakított területe folytatódik Kisázsiában a Szír sivatagiin és Mezopotámia alluviális síkjában. E táblavidéktől merőben különbözik az attól északra fekvő Euráziai hegyrendszer vidéke. Ez a hatalmas lánchegység Kisázsia partjairól indulva, Kisázsia, Irán és Örményország területén felföldeket övezve, a Hindukusba magasodik fel. A termékeny, folyók által feltöltött síkság, a sivatagi terület, a felföld és a hegyvidék oly különböző tájakat alkotnak, amelyek Előázsia gazdasági életének, történetének és művészetének alakulása szempontjából is jelentős tényezőként szerepelnek. A Tigris és Eufrates folyamok tavaszi és nyári áradása nagy természeti kincset jelentett a még ősszel is esőben szegény területeknek. Az áradás felhasználása mesterséges öntözés révén nagyban hozzájárult a kultúrák meg-3