Zolnay Vilmos: Miért szép a szép (Budapest, 1962)
A művészi tükrözés eszközei
lomnak az érzékelhetőségét, felfoghatóságát a forma adja meg. Forma nélkül nincs és nem lehet tartalom. Fordítva azonban igen, mint már korábban —pl. az ékítményről, az ornamentikáról szólva — láttuk: a formák elveszthetik tartalmukat, kikophat belőlük jelentésük, elfelejtődhet értelmük, üresekké válhatnak, mint egy csigaház. Előfordulhat aztán, hogy új tartalommal telítődnek — hogy hasonlatunknál maradjunk, az üres csigaházba beleköltözhet egy remeterák. S vannak persze „műalkotások", melyeknek alig-alig van tartalmuk vagy éppen semmi sincs, puszta, üresen csillogó formák csupán. De ezeket valóban csak idézőjelben lehet műalkotásoknak nevezni, mert nem teljesítik legfontosabb feladatukat, nem tükröznek semmit és így nem szolgálják a valóság megismerését és kifejezését.