Zolnay Vilmos: Miért szép a szép (Budapest, 1962)
A művészi tükrözés eszközei
talmú versben találunk páros, illetve keresztrímet. Két példát ragadunk ki, melyekben ez is, az is előfordul. Vörösmarty Az emberek című költeményének első szakasza így hangzik: Hallgassatok, ne szóljon a dal, Most a világ beszél, S megfagynak forró szárnyaikkal A zápor és a szél, ■ Könnyzápor, melyet bánat bajt, Szél, melyet emberszív sóhajt. Hiába minden: szellem, bűn, erény; Nincsen remény! Az első négy sorban keresztrímet használ (képlete: ab ab), a másik négyben páros rím van (képlete: с c d d). Hasonló rímképletet találunk József Attilánál is a Világosítsd föl című versében. Az eltérés — látszólag! — mindössze az, hogy ő az első részben használ párosat, s a másodikban keresztrímet. Világosítsd föl gyermeked: A haramiák emberek; a boszorkák — kofák, kasok. — Csahos kutyák nem farkasok! Vagy alkudoznak, vagy bölcseinek, de mind-mind pénzre vált reményt; ki szenet árul, ki szerelmet, ki pedig ilyen költeményt. A rímképletek hasonlóságán kívül mindkét versben egyaránt találunk asszonáncokat (pl. dal — szárnyaikkal és gyermeked — emberek), valamint egy-, illetve kétszótagos 102