Zolnay Vilmos: Miért szép a szép (Budapest, 1962)

A műalkotás folyamata

ban pedig önmagát írta volna meg. A helyszínrajz valóban Szabadkára — Kosztolányi szülővárosára illik —, s lehetséges, hogy az elbeszélt események némelyike, ha nem is így, de megtörtént. Több-kevesebb utánjárással más regényeknél is kimutatható, hogy ezt vagy azt az alakot kiről mintázta, ezt vagy azt a történést honnan merítette az író. Gorkij regényeiben, más­más néven, gyakorta felbukkannak azok az emberek, akik­ről önéletrajzi művében is ír. A festők sokszor a természet után festenek, de ha emléke­zetből dolgoznak is, felismerhető képeiken a valóságos táj vagy személy. Verseknél már nehezebb az irodalomtörténész dolga, gya­korta lehetetlen kideríteni, hogy egy kép vagy hasonlat hon­nan, a költő milyen élményéből került a versbe. De minden utánjárás nélkül is sejthető, hogy például József Attila: Ha a hold süt. . . című versébe saját gyermekkori élményéből ke­rültek ezek a sorok: „Kioson, kenyeret szel a konyha kö­vén / s majszolja riadtan a gyermek." Zenetudósok még azt is kibányásszák, hogy Wagnernek vagy Beethovennek egyik-másik motívuma milyen emlékükre ve­zethető vissza. Bizonyos, hogy a műalkotásokba a művész élet-élményei ömlenek bele, hogy tudatosan vagy tudattalanul elraktáro­zott emlékanyag nélkül műalkotás nem születhet. Ilyesfajta, közönséges értelemben vett élménye, emléke min­denkinek van. S nem is kevés. Hiszen folyamatosan törté­nik velünk valami, látunk, hallunk, érzékelünk — s cselek­véssel vagy más módon válaszolunk a bennünket ért hatá­sokra. Érzelmileg is reagálunk rájuk, sőt akarva-akaratlan gondolatilag is feldolgozzuk a tudatunkba került eseménye­ket: összefüggéseket fedezünk fel köztük, következtetéseket vonunk le belőlük, s így tapasztalatokra teszünk szert. Mind-143

Next