Zolnay Vilmos: Miért szép a szép (Budapest, 1962)
A műalkotás folyamata
című (37. kép), két évvel később pedig Kernstok Károly (1873—1940) az Agitátor a gyárban című művét, hogy csak a legjelentősebbeket említsük. Az irodalom sem marad le a képzőművészet mögött: Zola Germinalja 1885-ben látott napvilágot. Talán ennyiből is világos, hogy a szocialista realizmus egyáltalán nem előzmények nélkül jelent meg a művészetben, hanem magasabb fokon, de szerves folytatásaként a múlt század kritikai realizmusának. Alapját azok a forradalmi változások és átalakulások képezik, melyet az emberiség századunkban élt át, de amelyeknek erjedése már a múlt században megindult. A szocializmus eszméitől áthatott művészeti irányzatot azok a történelem küzdőterére lépett új erők szülték, melyek napjainkra a termelési módot és ezzel együtt az egész társadalom képét a világnak igen számottevő részén forradalmian megváltoztatták. Egyetlenegy művészeti irányzat létrejötténél és kiteljesedésénél sem elhanyagolható tényező az alkotó művészek és közönségük világszemlélete, de talán egynél sem olyan lényeges ez, mint a szocialista realizmusnál. Az anya című regény semmiképpen sem jöhetett volna létre, ha Gorkij eszmevilágát nem hatja át a marxizmus—leninizmus ideológiája. Mégsem lehet a szocialista realizmus jellemzőit csupán elméleti úton megállapítani, hanem maguknak a szocialistarealista művészeknek — elsősorban az íróknak és költőknek — műveit kell megvizsgálni, ahogy ezt a legjelentősebb kritikusok és irodalom-kutatók tették. Ha Gorkij, Majakovszkij, Szerafimovics, Furmanov, Fagyejev, Alekszej Tolsztoj, Solohov, a francia Aragon és Éluard, a német Becher, az izlandi Laxness, a délamerikai Jorge Amado és Pablo Neruda, a mi József Attilánk — hogy csak a legjelentősebbeket említsük — műveit nézzük, s a közös vonásokat keressük bennük, először valóban szocialista világnézetük tűnik 185