Zweig, Stefan: Fouché (Budapest, 1968)

Stefan Zweig: FOUCHÉ Napóleon rendőrminisztere, Joseph Fouché a francia for­radalom és császárság korá­nak, ennek a kiemelkedő egyéniségekben, bámulatos karrierekben oly gazdag idő­szaknak egyik legérdekesebb alakja. A kolostori matema­tikatanár szélsőséges jakobi­nusként szerepel a konvent idején, de később részt vesz Robespierre megbuktatásá­ban : támogatja a direktóriu­mot, de azután habozás nél­kül Bonaparte tábornok mel­lé áll, kiszolgálja mindaddig, amíg Napóleon hatalmas; amint gyöngül, Fouché, im­már Otranto hercege és több­szörös milliomos, habozás nélkül a Bourbonok hívéül szegődik. Ennek a meggyő­ződés nélküli, jellemtelen, számító embernek csupán egyetlen szenvedélye van: a hatalom. Mindent és minden­kit elárul, minden irányza­tot hajlandó szolgálni, csak­hogy hatalmon maradhas­son, részt vehessen a cselszö­­vényekben, a diplomáciai sakkjátékban. - Zweig, a vi­lághírű osztrák író magas­rendű művészi eszközökkel, mély lélekismerettel rajzolja meg az erkölcstelenség e „zse­nijét”, korának „szürke emi­nenciását". GONDOLAT

Next