Borus Judit (szerk.): Iszlám. Művészet és építészet (Budapest, 2005)
Az iszlám, amely a legfiatalabb, ám a második legnagyobb világvallás, döntően átalakította és megváltoztatta a világot azóta, hogy Mohamed próféta a VII. században megalapította. Megőrizve az egységben a sokféleséget, az „iszlám házában" a legváltozatosabb kulturális és művészi kifejezésmódok gyűlnek össze a közös vallás fedele alatt. Az iszlám kezdeti gyors terjedése elősegítette az egymástól eltérő kulturális formák és hagyományok egyedülálló befogadását és egységbe foglalását. A tizenkét század során az iszlám befolyása alatt lévő eredeti területekhez (Közel-Kelet, Észak-Afrika, Perzsia és Törökország) a közép-ázsiai, az indiai és végül a délkelet-ázsiai kultúra csatlakozott. A könyv az iszlám térségek és uralkodó dinasztiáik történelmi fejlődését követi nyomon, és a vallás születésétől kezdve korunkig mutatja be a művészi kifejezés rendkívül eltérő formáit. Az alapvető építészeti elemek, például a négyejvános alaprajz vagy a minaret változatos megvalósításai a helyi építészeti hagyományok önállóságát jelzik. Az épületdíszítést, illetve a hétköznapi tárgyak díszítését az ornamentika - amely minden iszlám művészeti forma közül a legjellemzőbb - végtelen kreativitása jellemzi. Üzbegisztán visszafogott, ám találékony tégla- és csempedíszítésében éppúgy, mint India vagy Irán ragyogó, naturalista arabeszkjein, vagy a spanyolországi és magrebi geometrikus mintákban letisztult formák jelennek meg, s az Allah teremtette világ gazdagságát és szépségét ünneplik. Ez az élmény ihlette a különböző iszlám kultúrákban született színes, szokatlan könyvillusztrációkat és kalligráfiákat, a pompás falikárpitokat, a különleges fém- és kerámiatárgyakat, valamint az ékszereket. A borítón: Díszes csempe „ma sa'a Allah" (Amit Isten akar) felirattal Fotó : AKG, Berlin A hátsó borítón: Hodzsa Ahmad Jászávi mauzóleuma, Turkesztán (Jászi), 1389-1399 Fotó : Fréderique Beaupertuis-Bressaud