Dobrányi Ildikó - Schulcz Katalin: Kárpitművészet Magyarországon (Budapest, 2005)
A Szépművészeti Múzeumban először 2001-ben megrendezett „Kárpit” című nemzetközi kiállítás közönsége, köztük számos hazai és külföldi művész, szakember és érdeklődő hiányolt egy olyan átfogó, tájékoztató jellegű kiadványt, mely bemutatja azt a magyarországi folyamatot, amelynek eredményeként a nemzetközi rendezvény létrejöhetett. Digitalizálódoott világunk ha 11. a futószalag-termelés korában felértékelődni látszanak a meditatív tevékenységek, az egyedi, egyszeri, a témát míves igyekezettel kifejteni törekvő képzőművészeti alkotó módszerek. A mai magyar kárpitművészek számára, akik etalonjuknak Ferenczy Noémi alkotói módszerét tekintik, a képzőművészet más ágaihoz hasonlóan a kifejezés módjának, az alkalmazott technikának magas szintű művelése alapvető követelmény. A műfaj területén immár világszerte általánossá vált gyakorlat, miszerint a tervező és a szövő azonos személy, azaz a művész áttételek nélkül, közvetlenül a szövés nyelvén fejezi ki magát, tette a kárpitművészetet a XX. század elején minden kétséget kizáróan autonóm műfajjá. Könyvünk megírására az egyes korszakok neves szakértőit kértük fel. Célunk az érdeklődők elé tárni a magyarországi autonóm kárpitművészet történetét, kibontakozását és fejlődését. A VINCE MAGYAR KÁRPITMŰVÉSZEK EGYESÜLETE