Kubinyi András: Mátyás király - Tudomány-Egyetem (Budapest, 2001)
A török kérdés és a hadsereg
A török kérdés és a hadsereg 85 coló magyar király nevét Európa-szerte ismerték, ami növelte Mátyás és országa nemzetközi tekintélyét. Mátyás viszont, ha „eredményei" már kezdtek elhomályosulni (amihez hozzájárult a császári propaganda is, amely azt terjesztette, hogy Mátyás a törökellenes segélyt őellene használja fel), gondosan igyekezett egy sikeres, bár nem különösen jelentős törökellenes akcióval a hitetlenek elleni győztes hadvezér nimbuszát ébren tartani, így a második osztrák háború megkezdése előtt is vezetett hadat II. Mehmed birodalma ellen. A király azonban tanult apja történetéből. Törökellenes támadó hadjáratot csak ősszel vagy télen indított, amikor biztos lehetett abban, hogy nem kerül szembe az oszmán főerőkkel. Kétségkívül igaz, hogy sok esetben nem avatkozott be akkor, amikor szükség lett volna erre, vagy nem használt kiadandó alkalmakat. Uralkodása kezdetén a csehek elleni felvidéki harcok és III. Frigyes 1459. évi betörése, később a Cseh Királyság megszerzése vagy az osztrák harcok hátráltatták. Nem akadályozta meg sem 1459-ben Szerbia, sem 1463-ban Bosznia bekebelezését a Török Birodalomba. Elmulasztotta a lehetőséget 1472-ben is, mikor az Iránban uralkodó Uzun Haszán turkomán fejedelemmel köthetett volna szövetséget. Az oszmánok legerősebb keleti ellenfele orvosát, a zsidó Izsák béget küldte Európába és személy szerint Mátyáshoz is, hogy közös háborút szervezzen a török ellen. Bár elvi megállapodás született, mégsem történt semmi, és II. Mehmed 1473. augusztus 11-én tönkreverte Uzun Haszán seregét a ba§kenti (terdzsáni) csatában. Noha Mátyás még küldött követeket a megvert turkomán uralkodóhoz, és az is hozzá, az Aq Qogunlu birodalom tovább már nem jelentett fenyegetést az oszmánok számára. 1464-ben II. Pius pápa keresztes hadjáratot akart indítani a török ellen, de az előkészületek közben meghalt. Ezalatt a szultán vissza akarta foglalni Jajcát, a frissen megkoronázott Mátyás pedig nagy sereggel indult felmentésére. II. Mehmed közben visszavonult, a magyar sereg azonban így sem ért el lényeges eredményt. A következő években viszonylag nyugalom érvényesült a déli végeken, amelyet a magyar király nem óhajtott megbontani - annál kevésbé, mert éppen a cseh háborúval volt elfoglalva. Új jelenség mutatható ki 1469 után: a török csapatok rendszeresen átvonultak Magyarország területén, majd a déli osztrák örökös tartományokban pusztítottak. Vannak ugyan elszórt adatok magyarországi rablásaikról is, gyakorlatilag azonban mind fel-, mind visszavonulásaik a magyaroktól bántatlanul zajlottak le. Már volt szó róla, hogy III. Frigyes joggal vádolta meg Mátyást, hogy ezek a betörések az ő tudtával és beleegyezésével történtek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a határszéli török erők időnként ne törtek volna be Magyarország területére is. A legtragikusabb eset 1474 februárjában történt, amikor a szendrői bég égé