Kubinyi András: Mátyás király - Tudomány-Egyetem (Budapest, 2001)
A király családja és rokonsága
15 A király családja és rokonsága volt szüksége a Szentmiklósi Pongrácokra, ezért elvette unokasógora birtokait, helyette pedig neki és feleségének, Horogszegi Szilágyi Jusztinának az 1467-es lázadásban való részvétel miatt birtokelkobzásra ítélt Suki és a Somkereki Erdélyi családok erdélyi javait adományozta, köztük a gernyeszegi uradalmat is. (A Pongrác Lászlótól elvett felvidéki birtokok csak a férj tulajdonában voltak!) Ez az adomány a rövidesen özvegyen maradt Jusztina asszonynak sok kellemetlenséget okozott, hiszen a Sukiak és az Erdélyiek vissza akarták azt perelni. Szilágyi Jusztina a perektől csak házassággal szabadulhatott: 1479-ben Suki Pál, majd ismét megözvegyülvén 1481 -ben Erdélyi János felesége lett. Még 1497-ben is élt, négy férjétől azonban a jelek szerint nem született gyermeke. Eddig azonban csak Jusztina három férjéről volt szó. A sorban második, eddig nem említett férjhez a király ugyanis fontos politikai okból adta hozzá unokatestvérét. Ő ugyanis nem volt más, mint a Drakulának nevezett Vlad Jepe§ havasalföldi vajda (1448-1462, 1476), a vérszopó vámpírként a filmtörténetbe is bejutó Drakula gróf névadó mintája. A kegyetlen, de a török ellen eredményesen hadakozó román fejedelmet Mátyás 1462-ben letette a vajdaságról, és több mint egy évtizedig Magyarországon tartotta fogva. 1476 elején azonban már a király egyik hadvezéreként a Balkánon harcolt a török ellen, majd az év vége felé Mátyás visszahelyezte a vajdai méltóságba, néhány hét múlva azonban elesett. Bonfini ugyan úgy tudta, hogy a király még fogságba esése előtt adta hozzá egyik rokonát, viszont egy korabeli orosz forrás azt írja, hogy Mátyás a fogoly vajdához adta saját húgát feleségül, aki fiút is szült neki. A fiúra más adatunk nincs, a nőül adott „húg" pedig Mátyás unokatestvére, Szilágyi Jusztina volt. Drakula vajda pécsi piactéri házát ugyanis az 1480-as években özvegye, Jusztina asszony adományozta el. Ezek szerint az 1470-es évek közepére először megözvegyült Jusztinát azért adta a király nőül Vladhoz, hogy a vajda Mátyás unokasógoraként az ő érdekeit képviselje Havasalföldön. Szilágyi László második fia, Mihály pályáját ugyancsak sógora, Hunyadi szolgálatában kezdte mint torontáli alispán (1451), majd nándorfehérvári kapitány (1456). Ugyanez év végétől macsói bánként már a bárók közé tartozott, 1458-ban pedig az ország kormányzójává választották. Róla később részletesen lesz szó. Valószínűleg már kormányzóként vette feleségül a tekintélyes arisztokrata Ecsedi Bátori Margitot, a házasság azonban gyermektelen maradt. Szilágyi Osvát és Mihály öccsét, ifj. Szilágyi Lászlót-aki akkor már Mihály bátyja nándorfehérvári várnagya voltvalamikor 1456-1457 fordulóján Brankovic György szerb fejedelem ölette meg. Házasságáról nem tudunk, de amennyiben Jusztina az ő, nem pedig Osvát leánya lett volna, nyilván nős lehetett.