Láng György: Terítéken az életem (Budapest, 2000)
Ebben a végtelenül megindító és szórakoztató emlékiratban Láng György meséli el - úgy, ahogyan egyedül ő tud mesélni - a maga rendkívüli életét. Amikor a náci megszállás szörnyűségeit és saját megmenekülésének izgalmait idézi fel, beszámolóját a comédie noire fűszere ízesíti és a joie de vivre bőkezű adagolásával írja le, miként változott át hegedűművész-palántából a háborút követő évek Amerikáján végigsöprő gasztronómiai forradalom hadvezérévé. A székesfehérvári zsidó szabó egyetlen fia hangversenydobogóra született. Világa azonban hirtelen romba dőlt: tizenkilenc éves fejjel munkaszolgálatba kényszerítették, és soha többé nem találkozott szüleivel. Csodák csodájára (kezdetleges szabótudományának jóvoltából) életben maradt, de a felszabadulás után nem sokkal börtönbe csukták, megkínozták és hamis vád alapján perbe fogták. Félresikerült még jól kitervelt szökése is Magyarországról: a kibérelt halottszállító-kocsi helyett gyalog kellett átvergődnie Ausztriába. 1946-ban érkezett meg New Yorkba, ahol jó hasznát vette a keservesen megszerzett túlélési technikának: szerepelt az Arthur Godfrey-show-ban, egy szezont az idilli Tanglewoodban töltött, hegedült Billy Rose káprázatos mulatójában, aztán hirtelen eldöntötte, hogy a vonóról a fakanálra nyergel át. A konyhában egy vadonatúj világ tárult fel előtte. Hamarosan „lagzi-gyárat” igazgatott a Boweryn, majd a Waldorf Astoriában hangszerelt banketteket Hruscsov, Erzsébet királynő, Grace hercegnő és hasonlók számára. Megérett az idő. Amerika készen állt a konyhaművészet mint szórakozás eszmevilágának befogadására, és Láng György lett a mű