Láng György: Terítéken az életem (Budapest, 2000)

Ebben a végtelenül megindító és szóra­koztató emlékiratban Láng György meséli el - úgy, ahogyan egyedül ő tud mesélni - a ma­ga rendkívüli életét. Amikor a náci megszállás szörnyűségeit és saját megmenekülésének iz­galmait idézi fel, beszámolóját a comédie noire fűszere ízesíti és a joie de vivre bőkezű adagolásával írja le, miként változott át hege­dűművész-palántából a háborút követő évek Amerikáján végigsöprő gasztronómiai forra­dalom hadvezérévé. A székesfehérvári zsidó szabó egyetlen fia hangversenydobogóra született. Világa azon­ban hirtelen romba dőlt: tizenkilenc éves fej­jel munkaszolgálatba kényszerítették, és soha többé nem találkozott szüleivel. Csodák cso­dájára (kezdetleges szabótudományának jó­voltából) életben maradt, de a felszabadulás után nem sokkal börtönbe csukták, megkí­nozták és hamis vád alapján perbe fogták. Félresikerült még jól kitervelt szökése is Ma­gyarországról: a kibérelt halottszállító-kocsi helyett gyalog kellett átvergődnie Ausztriába. 1946-ban érkezett meg New Yorkba, ahol jó hasznát vette a keservesen megszerzett túl­élési technikának: szerepelt az Arthur God­­frey-show-ban, egy szezont az idilli Tangle­­woodban töltött, hegedült Billy Rose káprá­zatos mulatójában, aztán hirtelen eldöntötte, hogy a vonóról a fakanálra nyergel át. A konyhában egy vadonatúj világ tárult fel előt­te. Hamarosan „lagzi-gyárat” igazgatott a Bo­­weryn, majd a Waldorf Astoriában hangsze­relt banketteket Hruscsov, Erzsébet királynő, Grace hercegnő és hasonlók számára. Megérett az idő. Amerika készen állt a konyhaművészet mint szórakozás eszmevilá­gának befogadására, és Láng György lett a mű

Next